Uh, ah, Chávez győzött
A venezuelai fővárosból kifelé vezető autópálya mellett a domboldalakra felkúszó, szinte egymás tetejére húzott kis épületekben, viskókban a becslések szerint több mint egymillióan élnek. Alighanem ez Latin-Amerika legnagyobb nyomornegyede, túlszárnyalja a kolumbiai Medellín vagy Mexikóváros hasonló szegénytelepeit. Még 1995-ben, egy magyar származású ismerősöm - kérésemre - autóval bevitt Petare egyik részébe. Lezárta az autó ajtajait, felhúzta az ablakokat, s figyelmeztetett, nehogy fényképezni merjek, majd mutatta, a biztonság kedvéért pisztolyt tett a kesztyűtartóba.
Ez az emlék idéződött fel most, amikor a venezuelai választási bizottság meghívására Magyarországról hárman vehettünk részt a vasárnapi népszavazás mintegy százfős külföldi megfigyelő csoportjában. Érkezésünkkor, már csütörtök este ízelítőt kaptunk a hangulatból: Hugo Chávez vörös ingesei tengerében az Avenida Bolivaron kampányzáró beszédében amellett érvelt, hogy még legalább tíz évre van szüksége a beindított változások, a szocialista fejlődés megszilárdításához. Ehhez az alkotmányból törölni kell a korlátozást, hogy az elnöki mandátum csak két hatéves periódusra szól.
A következő este Caracas központjában, az Avenida Libertadores sugárúton vitt vissza szállodánkhoz Fenjves János, hazánk tiszteletbeli főkonzulja. Jobbról két robogós előzte meg az autónkat, aztán hirtelen csattanást halottunk. Az ütközést nem láttuk az előttünk haladó kisbusztól, amely hirtelen sávot váltott. Néhány méterrel odébb ott feküdt az út szélén a két robogó. Már-már megálltunk volna segíteni, mikor a helyzet egyértelművé vált: ketten szorítottak a földre egy harmadik személyt, akinek a kezében revolver volt. Néhány másodperccel később két lövés dörrent. - Hetente mintegy ötven gyilkosság történik a városban - mondta sápadt arccal Fenjves.
Caracasban sok világ él együtt. Az olajgazdagságnak köszönhetően a múlt század második felétől - a számomra ugyancsak kaotikusnak tűnő várostervezés eredményeként - magas kőfalakkal, drótkerítéssel biztosított luxusvilla-negyedek, 40 emeletes házak, irodaépületek, illetve kevéssé ápolt, "szocreálnak" minősíthető lakótelepek váltakoznak a dombokra kapaszkodó nyomornegyedekkel. Utóbbiak az 1958-tól 1998-ig tartó polgári kormányzás váltógazdasága idején duzzadtak hihetetlen méretűvé. A lakosság elsősorban vidékiekből verbuválódott, akik a kőolaj szagára, a remélt álláslehetőségekben bízva felhagytak a kevésbé jövedelmező agrártermeléssel.
Nincs adat arra, hogy Petare és Catia lakosai közül hánynak van munkája, s hányan élnek a kábítószer-maffia alkalmazottjaként, netán rablásokból. Petaréba állítólag a rendőr sem igen merészkedik egyedül. Mesélik, hogy amikor 2003-ban Chávez kubai orvosokat hívott a Misión Barrio Adentro program keretében, Petaréban a helyi tanácsok emberei kísérték be őket a negyedbe, ahová venezuelai orvos nem merte betenni a lábát. Azóta az ingyenes orvosi rendelőkben, kórházakban a kormány adatai szerint 328 millió vizsgálatot, műtétet végeztek.
Itt is, mint mindenütt az országban a több mint 11 ezer választási körzetben, katonák felügyelték a rendet, mintegy 140 ezren. Szerencsére sehol sem volt szükség erőszakra, a voksolás békésen zajlott. Sőt tapasztalatom szerint jó volt az együttműködés a népszavazás két opciójának, az igennek és a nemnek a pártbeli "tanúi" között. (Minden szavazóhelyen az elnök mellett jelen volt az "igen" és a "nem" koalíció képviselője is.) A voksolás teljesen automatizált, a visszaélések kizárására a szavazónak a személyazonosságát nemcsak igazolvánnyal kellett dokumentálnia, hanem ujjlenyomatát is ellenőrizték, majd voksa leadását követően egyik ujját festékbe kellett mártania. Utólag egyébként - a szabály szerint - a szavazatok 54 százalékát auditálták, azaz összehasonlították az automatizált komputeradatokat a kinyomtatott voksokkal.
A "nem" tábor számos kifogással élt: szerintük az intézményes rendszer nyomásgyakorlással, megfélemlítéssel próbált hatni a választókra. (Ezt a véleményt képviselte, ráadásul Chávezt diktátornak minősítve Luis Herrero spanyol néppárti európai parlamenti képviselő, akit kijelentése miatt gyorsan ki is utasítottak Venezuelából.) Az ellenzék konkrét panasza annyi lehetett, hogy mintegy kétszázezer szavazat érvénytelennek bizonyult. Végül beletörődtek az eredménybe, hiszen az érvénytelen voksok érdemben nem befolyásolták a csata kimenetelét: 6,3 millióan igennel és csak 5,2 millióan voksoltak nemmel.
Az eredményt érthetően mindenki a politikai hovatartozása szerint értékeli. Cháveznek az a fontos, hogy a 2007-ben a hasonló célú alkotmánymódosítási reformról tartott népszavazási kudarchoz képest most sikerült többséget szerezni, az ellenzék viszont azt hangsúlyozza, hogy most érték el a legjobb eredményt az utóbbi tíz évben tartott összesen már 14 alkotmányos választói aktus közül, amennyiben több mint ötmillióan mondtak nemet Chávez örökös elnökségére.
A vasárnapi referendum értelmében tehát Chávez, akit 1999 februárjában iktattak be, második periódusa után, 2012 végén újra indulhat az elnökválasztáson. Vasárnap késő este Chávez az elnöki Miraflores palota erkélyéről - lánya és unokája társaságában - a jövő nemzedékének ígért igazságos társadalmat, amelyet szerinte a szocializmus biztosít. Nem hivatkozott a tíz év eredményeire, pedig tehette volna, hiszen Latin-Amerikában példa nélküli módon javított a szegény rétegek életminőségén a magas olajárból finanszírozott szociális programoknak köszönhetően. A hivatalos adatok szerint a szegények aránya 49 százalékról 22-re csökkent, az egyetemi hallgatók száma az 1998-as 668 ezerről 2,1 millióra nőtt, miközben az írástudatlanságot gyakorlatilag felszámolták. Chávez a győztes ünnepi hangulathoz nem igazán passzoló bejelentést tett, miszerint ez az év a kiigazításokat, a korrupció elleni harcot és a társadalomban joggal bírált közbiztonság megszilárdítását, tehát a bűnözés elleni fellépést hozza. Konszolidációt.
Ez, ha úgy tetszik, egyszerre békejobb a baloldali tábornak, köztük azoknak a "chavistáknak", akik bírálják a hatalmi gépezet torzulásait, és a kommunista pártnak is, amely nem volt hajlandó beolvadni az új Egységes Szocialista Pártba. A kommunista párt lapja, a Tribuna Popular ezúttal az igen szavazat mellett mozgósított. A veterán gerillavezér, Teodoro Petkoff, a Tal Cual újság főszerkesztője viszont úgy vélte, hogy az olajár zuhanása beszorítja Chávez "demagóg kormányzatát", s a kettévált társadalom 2012-ben sokkal rosszabb körülmények között dönthet majd az új elnökről. "Ma ünnepelhetnek, de 2012 az elkerülhetetlen vereséget vetíti elő" - írta.
Venezuela nem diktatúra, érvényesül a piacgazdaság. Az ellenzék kifogása szerint a kormány immár a bruttó hazai termék 36 százalékát fordítja szociális célokra, szemben a megelőző polgári rezsim 23 százalékával. S ez az arány az alacsonyabb olajár közepette elkerülhetetlenül növeli az államadósságot. Az infláció egyébként tavaly majd 30 százalékos volt.
A történelmi városközpontban, nem messze a XIX. századi függetlenségi hős, Simón Bolívar lovas szobrától, népi piac működik. Hétfő délelőtt, a népszavazást követő reggelen szólt a zene salsaritmusban: "Uh, ah, la enmienda si va!", szabad fordításban "az alkotmánymódosítás sikerül". Sokan nem nyitottak ki, egész éjjel ünnepeltek. Az egyik árust, Teresát kérdeztem, van-e chavista vörös trikója. Bár aznap még nem jött a trikóárus, ám egy maradt neki is, vasárnap éjjel kapta az elnöki palota előtt. Oda is adta a trikót, pénzt nem fogadott el érte. Ő chavista, modta, az élete alapvetően megváltozott, mióta Chávez az elnök: a gyerekei ingyenes iskolába járhatnak, ingyenes az orvosi ellátás. - Ebben a körzetben mindenki chavista - állította. Vörös sapkát is kerestem, végül az egyik árusnál találtam, ám ő 15 bolivárt kért érte. Mégsem mindegyik árus forradalmár. A feketepiacon egyébként a hivatalos átváltásnál két és félszer többet kínálnak a dollárért, s elterjedt, hogy a bolivár jelentős leértékelése várható. A szocialista párt lapja vezető helyen cáfolta a találgatást, ám az árusok hitetlenkedtek.
A téren több kisebb társaság - mind chavisták - értékelték a győzelmet. Szemben velük a városi tanács spanyol koloniál stílusú épülete, ahová hetek óta nem engedték be Caracas új, a tavaly novemberi helyi választásokon győztes ellenzéki polgármesterét.
A világon alighanem nincs még egy ország, ahol ennyire érzékelhető lenne a tömegtámogatás a szocializmust ígérő elnök iránt. A realitások azonban megtörhetik a lendületet. Kedden Ali Rodriguez gazdasági miniszter már azt közölte, csökkenteni kell a költségvetés kiadásait. Azt állította ugyan, hogy a szociális programok nem sérülhetnek, de elismerte, hogy a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság továbbgyűrűző hatására Venezuelának is fel kell készülnie.
