Már az amerikai sajtó is elemzi a két egykori jugoszláv tagállam viszonyát, a Bloomberg hírügynökség szerint az egyre jobban elmérgesedő helyzet akár az új amerikai diplomácia és Brüsszel viszonyára is hatással lehet. Washington régóta elkötelezett támogatója ugyanis a horvátok felzárkózásának, ami az uniós érdekekre is hivatkozó szlovénok makacs önérvényesítésén most megtörni látszik. Utóbbi irányítása pedig mintha kicsúszott volna Borut Pahor szlovén kormányfő kezéből.

Hiába ratifikálta ugyanis a ljubljanai parlament kétharmados többséggel a horvát NATO-tagságot, a határozatot nem tudták postára adni, mivel a nacionalisták - előbb a parlamenten belül, majd visszalépésük után most kívülről - népszavazási indítvánnyal álltak elő.

Ha pedig az aláírások gyűjtését határozottan ellenző Pahornak nem sikerül valahogy fordítania a helyzeten, a Stranka Slovenskog Naroda (SSN), azaz a szlovén nép pártja demokráciajátékával túlmehet az áprilisi NATO-csúcsig ratifikálásra kitűzött határidőn.

Nem haladnak az uniós tagsághoz elengedhetetlen reformok sem Horvátországban - nagyrészt a társadalom ellenállása miatt. Ráadásul nem tudni pontosan, valójában mennyire érinti a nemzetközi válság a horvát gazdaságot. Ami a tömeges elbocsátásokon és a növekvő hitelkamatokon túl látszik: a kormány sok energiát fektet abba, hogy a kunát az euróval szemben erős szinten tartsa. (Néhány héttel korábban 34 forint volt egy kuna, mostanra 42-re ugrott fel.)

Stjepan Mesic államfő a napokban szokatlan nyíltsággal kérte színvallásra a minisztereket, hozzátéve, neki úgy tűnik, ez az év elveszett a horvát csatlakozási folyamatban, és nem csupán a szlovén blokád miatt. Ivo Sanader kormányfő válaszként is értelmezhető akciójában hat hajóra adott állami megrendelést (144 millió kuna, azaz hatmilliárd forint értékben) a spliti és a trogiri hajógyárnak. Mint mondta: bár az unió határozottan megtiltotta a veszteséges horvát hajógyártás további támogatását, ő ezzel a horvát hajósokat kívánja dotálni.