Ezzel lezárult a Kurmanbek Bakijev elnök február eleji moszkvai útjával kezdődött folyamat, amelynek az amerikaiak kiszorítása volt a célja. A kirgiz elnök egyébként Moszkvában jelentette be, hogy a támaszpont bérleti szerződését felmondják, miután orosz partnerei kétmilliárd dolláros támogatást ígértek neki. (Az USA ennek az összegnek alig a tizedét fizette ki támogatásként, bérleti díjként.) A több mint ezer amerikai katona hat hónapot kapott a távozásra. A kirgizek megkezdték a tárgyalást a másik tizenegy állammal, amely ugyancsak használta a Manaszt (régiónkból csak Lengyelország tartozik ebbe a körbe, Magyarországot közvetlenül ez nem érinti, Afganisztánban szolgáló katonáink más útvonalon kapják az utánpótlást.)

A kirgiz ellenzék Moszkva-ellenes csoportjai bírálták a támaszpont felszámolásáról hozott döntést. Orosz források szerint egyébként Bakijev elnök döntésében a kétmilliárd dolláros moszkvai apanázs mellett az is szerepet játszhatott, hogy a kirgiz ellenzékiek támogatásában az USA állítólag szerepet játszott, és a Manasz lehetőséget adott az amerikaiaknak a közvetlen fizikai jelenlétre, a Kirgizisztánban működő civil szervezetek segítésére. Az újraválasztását remélő elnök semmitől sem fél jobban, mint egy második "tulipános forradalomtól", mondja Leonyid Bondarc magát függetlenként jellemző biskeki szakértő. (Négy éve zajlott le az első, sikertelen "tulipános forradalom" Közép-Ázsia egyik legszegényebb államában, amelynek vezetői az ukrajnai-grúziai modell szerinti, inkább Nyugat-barát és Moszkvától távolságot tartó külpolitikát folytattak volna. Ezt és a vele járó nagyobb fokú amerikai jelenlétet a térségben sem Moszkva, sem Peking nem akarta.)

Az amerikaiakat láthatóan nem rázta meg különösebben Manasz elvesztése, a kirgizek állítólag legalább két hetet adtak nekik, hogy "ráígérjenek" Moszkva kétmilliárdjára. Nem tették, pedig jelenleg ez az egyetlen jelentős légi támaszpontjuk, ahonnan a KC-135-ös "repülő benzinkutak" felszállnak, hogy Afganisztán térségében a levegőben feltöltsék az amerikai és a szövetséges légierő csapásmérő gépeit. A támaszpontra érkező amerikai szállítógépek rakományát vonatra rakták, Kazahsztánon, Üzbegisztánon, Tádzsikisztánon át eljuttatták az afganisztáni határra, onnan pedig teherautók vitték tovább - a magyar PRT által ellenőrzött útszakaszt is érintve - Kabulig. Az USA az utóbbi hónapokban óriási katonadiplomáciai kampányt indított az alternatív útvonalak kiépítésére. Ennek eredményeképpen a javuló amerikai-üzbég viszony lehetővé teheti a Karszi-Kanabád légi támaszpont visszaszerzését (ahonnan 2005-ben ebrudalták ki az amerikaiakat, mert nem tetszettek nekik az üzbég vezetők emberjogi túlkapásai - és ezt szóvá is tették).

A tét óriási, mert 1. A pakisztáni biztonsági helyzet romlása veszélyessé tette az eddigi két fő utánpótlási útvonalat, amelyeken Karacsiból teherautókon vitték a hadianyagot, lőszert, élelmiszert Kabulba. 2. Afganisztánban néhány hónapon belül harmadával nő a NATO/amerikai koalíció katonáinak a száma, nagyobb lesz az utánpótlási szükséglet. Márpedig a legtöbb háború sikere nem a látványos hadműveleteken, hanem a megfelelően szervezett utánpótláson múlik - mondják a stratégák.