Az ENSZ-főtitkár magyar testőre volt
Németh Patrícia kamaszkora óta versenyszerűen lőtt Újpesten. Amikor nővére először elvitte a klubba, meglepte, hogy lányok is kaphatnak fegyvert, de rögtön megtetszett neki. - A nyolcvanas években mindenki tudta - meséli -, hogy az Újpesti Dózsa tulajdonképpen a Belügyminisztériumé, a legtöbb csapattársam a rendőrségnél dolgozott...
Adta magát, hogy Patrícia a Kölcsey sportosztálya és négy év lövészet után a rendőrséghez szegődjön. Eleinte polgári alkalmazottként szolgált és védett, egy év múlva őrmesteri rangra emelkedett, később nyomozó, a gödöllői egyetem után hadnagy a XV. és a XVI. kerületben, majd a Sínai-félszigeten teljesített szolgálatot a Camp David-i békeegyezmény értelmében létrejött MFO (Többnemzetiségű Erők és Megfigyelők) első magyar kontingensében. Forgalmat irányított, balesetet helyszínelt, nyomozott, tökéletesítette angoltudását, bejárta Izraelt és Egyiptomot, majd a misszió után visszatért Budapestre, hogy három évig várjon élete első ENSZ-küldetésére. Az öt magyarból álló békefenntartó misszió Nyugat-Szaharába szólította, itt Patrícia a függetlenségről szóló, időről időre kitűzött népszavazást készítette elő, amelyet Marokkó rendre figyelmen kívül hagy. A magyar misszió legnagyobb bánatára ezúttal sem történt másképpen.
Nyugat-Szahara után Kelet-Timor következett, Patríciát az ENSZ - kiszakítva a magyar rendőrség kötelékéből - a szervezeten belüli visszaélések és bűncselekmények nyomába eresztette. Már aktív belső ellenőr volt, amikor New Yorkból oktatók érkeztek a bázisra. Patrícia lövéseredményei láttán eszükbe jutott, hogy a 250 fős New York-i biztonsági állományból jó, ha tíz nő, márpedig ez a világ legnagyobb szervezetének, amely kínosan ügyel a diszkrimináció elkerülésére, bizony ciki: "Volna-e kedve a kisasszonynak átugrani egy állásinterjúra?" Volt. Az "állásinterjú" tíz napig tartott: intelligenciateszt, pszichológiai vizsgálat, szimulációs lövészet, drogteszt és így tovább. Két hónappal később Patrícia a New York-i központban dolgozott. Ennek már több mint nyolc éve.
Megmászta a szamárlétrát. Eleinte adminisztratív feladatokat kapott, később terep-előkészítésre küldték, hamarosan Condoleezza Rice amerikai külügyminiszterre és Tony Blair brit miniszterelnökre vigyázott a közgyűlés idején az ENSZ-székházon belül, itt rá hagyatkoztak a politikusok amerikai és angol őrzői is. Közben Patrícia a New York-i városi egyetemen államigazgatásból diplomázott, majd tanítani kezdett...
Az akkori főtitkárra, Kofi Annanra 10-12 testőr vigyázott felváltva. Előfordult, hogy a biztonsági csapat egy-egy tagja betegség vagy szabadság miatt kiesett. Ilyenkor rögtön találni kellett valakit, különben rövid időn belül összeomlott volna a rendszer. Többnyire Patríciát találták. Újabb ranglétra következett, ezúttal a főtitkár közvetlen környezetében: autóvezetés, sétálgatás a feleséggel, végül a "VIP" védelme, de nem ez utóbbi volt mindig a legnehezebb.
Kofi Annanné nagyon szeretett biciklizni... A közgyűlés második napján Patrícia az alkalomhoz illő viseletben érkezett érte, amikor a főtitkárné kitalálta, hogy béreljenek biciklit a Central Parkban. Nem volt mit tenni. Patrícia elegáns nadrágkosztümben, fegyverrel az oldalán próbált lépést tartani az embert próbáló tempóban tekerő Annannéval. A biciklikölcsönző magyar üzemeltetői nagyon jól szórakoztak, e sorok írójának is ők említették az esetet. Másnaptól Patríciánál mindig volt egy váltás szabadidőruha arra az esetre, ha az Annan házaspárnak sportolni támad kedve. Ban Ki Munnal könnyebb volt a helyzet, ő csak golfozni jár. De természetesen soha nem egyedül. Az ENSZ-főtitkár a lakásán kívül egyetlen lépést sem tehet a testőrök nélkül, 24 órás védelem alatt áll. - Ez nekik is, nekünk is szörnyű - mondja Patrícia. - Néha olyan hivatalos vagy családi beszélgetéseknek vagyunk tanúi, amelyekhez az égvilágon semmi közünk. Minket a legszigorúbb titoktartás köt, ugyanakkor az ezen a szinten védett személynek aligha lehetnek titkai.
Még Kofi Annan hivatalban volt, amikor Ban Ki Mun megérkezett New Yorkba, és összeállt a biztonsági csapata. Patrícia alaptag lett. Két éven át dolgozott a főtitkár testőreként.
- Csádban jártunk a teljes Biztonsági Tanáccsal - meséli -, kiszálltunk az autókból, kettéváltunk, sétáltunk egy menekülttáborban, amikor hirtelen hatalmas szablyákkal megindult felénk a tömeg. Azt kifogásolták, gondoltuk legalábbis, hogy az ENSZ miért nem csinál, szerintük, semmit? Esélyünk sem lett volna egy esetleges összecsapásban, azonnal betuszkoltuk a nagyköveteket az autókba, a franciák a levegőből fedeztek minket, és elmenekültünk.
Patríciának a főtitkár mellett semmi másra nem maradt ideje, fél év után már az egyetemen sem tanított. Mindennap este tízig, tizenegyig dolgozott. Noha a golf kevésbé megerőltető, mint a biciklizés, hoszszú távon mégis fárasztóbb volt Ban Ki Mun védelme, mint Annané, mert folyton úton volt. - Előfordult, hogy megérkeztünk Európából New Yorkba - mondja Patrícia egy budapesti kávéház forró csokiját kortyolgatva -, és másnap indultunk Ázsiába. Magánéletem gyakorlatilag nem létezett. De nekem volt könnyebb! Sok párkapcsolatot és családot láttam tönkremenni. Ez a munka a szellemi és a fizikai igénybevétel miatt is az egyedülállóknak való. Nem mondom, hogy sokszor nem lettem volna szívesebben valaki mással, mint a főtitkárral, de, ha bármi is elvonja a figyelmemet a munkámról, csak nehezebb a helyzetem... Szudánban például egy magánrepülőgéppel landolt éppen a Biztonsági Tanács 15 ENSZ-nagykövete, amikor homok került a hajtóművekbe. A fedélzet elsötétült, csak azt éreztük, hogy zuhanunk, a gép kis híján a leszállópályának csapódott. A mellettem ülő kollégám rettegett, imádkozott, hogy nem akar meghalni, mi lesz a családjával? Én meg csak ültem, és azt gondoltam, velem lesz, ami lesz.
Aztán csak elég lett neki is, néhány hónappal ezelőtt átkérte magát a krízismenedzsmenthez, és visszament az egyetemre tanítani. - Testőrként még legfeljebb tíz évig dolgozhatnék, most a későbbiekre gyúrok - mondja a 36 éves biztonsági szakember, aki hetente kétszer így is lemegy az edzőterembe, hogy kondiban maradjon, noha ma már ez kevésbé kell a munkájához. A krízismenedzsment-részleget a madárinfluenza felbukkanásakor hozták létre, arra az esetre dolgoz ki akcióterveket, ha New Yorkban járvány üti fel a fejét vagy az ENSZ-székházat terrortámadás éri.
Patrícia a visszavonulás után elköltözött Manhattanből, házat vett New Jerseyben, itt barátjával él, és azt mondja, továbbra sem akar családot alapítani, egy férje már volt Magyarországon, tőle elvált, amikor Kelet-Timor és New York között hazautazott két hétre, gyerekhez pedig - állítja - nem lenne türelme. - Ez az egy, ami nem adatott meg - mondja -, de nemcsak az ENSZ miatt, hanem mert nem találtam olyan férfit, akivel felnevelnék egy gyereket. És, ha megadatik, talán sosem jutok idáig...
