Teherán nem kap Sz-300-ast
Az iráni védelmi miniszter tegnap Moszkvába érkezett, ám szakértők szerint Musztafa Mohammad Nadzsar egyelőre nem fogja megkapni az Sz-300-as mobil légvédelmi rendszert, annak ellenére, hogy erről 2007-ben a két ország között egy 800 millió dolláros megállapodás született. Az orosz sajtó szerint a szerződés teljesítése nagyban függ Dmitrij Medvegyev orosz és Barack Obama amerikai elnökök áprilisra tervezett találkozójától. Joe Biden amerikai alelnök februárban a müncheni nemzetközi biztonsági konferencián jelezte: Washingtonnak és Moszkvának együtt kell működnie Irán kérdésében, és figyelembe kell venni az orosz szempontokat is a közép-európai rakétaelhárító rendszer felállításánál. Igaz, Moszkva eddig is egyensúlyozott Teherán és Washington között: egyfelől visszautasította, hogy Irán polgári atomprogramja katonai projektet fedezne - ahogyan azt az Egyesült Államok és az EU véli -, másfelől tíz éve húzódik az orosz részvétellel Irán déli részén épülő busheri atomerőmű átadása. Az objektum beindítását az orosz fél ezúttal az év végére ígéri.
Nadzsar látogatása vélhetően épp az - eredetileg a Siemens által elkezdett, ám a hetvenes években félbehagyott - erőmű közelgő befejezésével függ össze: a rendszerre Iránnak a nukleáris objektum védelme miatt lenne szüksége. Bár Nadzsar Moszkvában a kapcsolat elmélyítésének perspektíváiról nyilatkozott, a Perzsa (Arab)-öböl menti ország elégedetlenségét jelzi az iráni külügyminiszter, Manusehr Mottaki kijelentése, amely szerint a két ország közé a Nyugat próbál éket verni. Teheránban nehezményezték azt is, hogy az iráni sajtóhíreket cáfolva az év végén az orosz fegyverexportért felelős Roszoboronexport cég képviselői kijelentették: továbbra sincs szó az Sz-300-asok iráni szállításáról.
Moszkva egy 2005-ös szerződés nyomán ugyanakkor 700 millió dollárért exportált Iránba az Sz-300-asoknál szerényebb, Tor-M1 rakétaelhárító rendszereket, amelyek tizenkét kilométeres távolságban lévő rakéták megsemmisítésére képesek, tíz kilométeres magasságig. Nadzsar ezúttal várhatóan legfeljebb ezeknek a szerkezeteknek a karbantartásáról és alkatrész-utánpótlásáról állapodhat meg Moszkvában.
Az SZ-300 PMU-1 katonai és ipari objektumok védelmére szolgáló, mozgatható légelhárító rendszer. Egyszerre hat célpontra képes két-két rakétát indítani. Az alaptípus 1979-ben, a továbbfejlesztett változat 1993-ban került hadrendbe. Hatótávolsága 150 kilométer, vadászgépek mellett szárnyas és ballisztikus rakéták megsemmisítésére alkalmas 6450 km/óra sebességig.
