Verespatak új erőre kapott
Sok jel mutat arra, hogy az új nagykoalíciós román kormány támogatná a bányaterv kivitelezését. Elég, ha csak annyit említünk, hogy Radu Berceanu, aki annak idején, 1997-ben iparügyi miniszterként az Erdélyi-szigethegység úgynevezett aranynégyszögét a kanadaiaknak mindössze hárommillió dollárért konceszszióba adta, a jelenlegi kormánynak is egyik legbefolyásosabb minisztere.
Az RMGC vezetői már tavaly sem rejtették véka alá: abban bíznak, hogy az új kormány kedvező döntéseket hoz majd a bányát illetően. S bár a román legfel-ső bíróság tavaly december-ben jogerősen semmisnek nyilvánította a bányaprojekt alapjául szolgáló területrendezési tervet, néhány nappal ezelőtt a bukaresti ítélőtábla - egyelőre nem jogerősen - arra kötelezte a környezetvédelmi tárcát, hogy a bánya által tervezett két derítő (Szarvaspatak és Várdomb) megépítéséhez szükséges engedélyeket bocsássa ki.
Erre alapoz Catalin Hosu, az RMGC kommunikációs menedzsere is, amikor azt állítja, hogy a kanadai beruházónak esze ágában sincs kivonulni a verespataki bányaügyből, főképpen most, miután 350 millió dollárt - a teljes projekt által feltételezett 2,5 milliárd dolláros beruházásból - már befektetett a terv kivitelezésébe. Az RMGC szerint a pénznek csaknem a felét, 166 millió dollárt a magáningatlanok kivásárlására fordították.
Tavaly január végéig összesen 794 lakóházat, gazdasági épületet és telket vásároltak meg, akkor azonban - a kedvezőtlen romániai döntések miatt - az ingatlanvásárlásokat leállították. A cég állítása szerint összesen 98 magáningatlant nem sikerült eddig kivásárolniuk, ez képezi tehát azt a "kemény magot", amelyet a településükhöz ragaszkodó, onnan elköltözni nem kívánó verespatakiak alkotnak.
Ma már az RMGC abban reménykedik, hogy az ellenállás felszámolásában a román kormány segít majd, hiszen a gazdasági és pénzügyi válság immár Romániát is súlyosan érinti, s a román állam 19,3 százalékos tulajdonosa az RMGC-nek. Az RMGC részvényeinek további 80 százalékát a Gabriel Resources, 0,7 százalékát pedig magánszemélyek birtokolják.
Amikor az elmúlt hetekben kiderült, hogy a Románia által Hágában megnyert Fekete-tenger alatti szénhidrogénkincshez az országnak már szinte semmi köze nincs, mert azt a bukaresti kormányok már rég koncesszióba adták a szintén kanadai Sterling Resources cégnek, és a felháborodás nyomán Emil Boc kormányfő feloldotta e szerződés titkosságát, több romániai civil társadalmi szervezet azt követelte, hogy a verespataki koncessziós szerződést is hozzák nyilvánosságra. Ez eddig nem történt meg, ami azt is jelentheti, hogy a hatóságok újabb általános felháborodástól tartnak.
Az RMGC azonban feltartóztathatatlanul halad a bányaterv megvalósításának az útján. Hosu szerint már 2009 végére befejezik azt a 120 házból álló gyulafehérvári lakóparkot, amelybe a még Verespatakon élőket akarják átköltöztetni. Ha ez is sikerül, a terv kivitelezésének útjába már semmi sem áll majd. Az sem, hogy Romániát nemrég azért ítélte el a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság, mert a nagybányai ciánszennyezés idején nem tartotta tiszteletben a helyi lakosok egészséges környezethez és élethez való jogát.
Bukarestben azt állítják, hogy a beruházást már csak azért is meg fogják valósítani, mert azt a bányatervben anyagilag is érdekelt három amerikai milliárdos - John Paulson, Soros György és Thomas Kaplan - támogatja. Paulson és Kaplan 20-20 százalékot birtokol a Gabrielből, Soros azonban egy február 11-én kiadott nyilatkozatban cáfolta, hogy a verespataki tervhez közvetve vagy közvetlenül bármilyen köze lenne. Elismerte viszont, hogy tárgyalt Joel Bell-lel, a Gabriel Resources egyik képviselőjével, akinek azt tanácsolta, hogy a bányaterv kivitelezéséhez találjanak "konstruktív megoldást", olyant, amely a terv ellenzőinek is megfelel.
Traian Basescu román államfő február eleji budapesti látogatásakor Sólyom László reményét fejezte ki, hogy a román kormányzat továbbra is elutasítja a verespataki bányanyitást. Csakhogy míg 1997-ben, a bányaterv indulásakor, az arany unciája 170 dollár volt, ma a világpiacon egy uncia aranyért 900 dollárt fizetnek. A verespataki aranykincs eszerint mintegy hétmilliárd dolláros haszonnal kecsegtet, amelynek húsz százaléka a román államot illeti.
