Az uniót meg- és felrázó januári orosz-ukrán gázvita és csapelzárás után a múlt héten népes európai bizottsági delegáció utazott Moszkvába, majd pedig e héten szakértői szinten ugyanott folytatódtak az eszmecserék. Tegnap Brüsszelben újra összeült az a testület, amely a stratégiai partneri viszonyról várhatóan még évekig folyó alkudozást irányítja. Májusban megrendezik az EU-Oroszország csúcstalálkozót, s jól érzékelhető: az amerikai külpolitika változása, az új hangvételt üdvözlő orosz diplomácia az Európai Uniót is belső vitákra készteti. Milyen irányban haladjon tovább, milyen viszonyt alakítson ki legnagyobb kereskedelmi partnerével és energiaszállítójával.

A huszonhetek eddig sem voltak egységesek, most sem azok, s várhatóan nem is jutnak közös nevezőre a belátható jövőben. Az energia-együttműködést, a nagy üzletet féltő vezető hatalmak - a németek, a franciák és az olaszok - a lágy megközelítés hívei, míg a közép-európaiak egy része és a baltiak, valamint a britek a kemény fellépést szorgalmazzák, meg a keleti szomszédságpolitika kiterjesztését. A cél egyértelmű: csökkenteni az orosz befolyást a térségben, s növelni az európait.

- Alacsony intenzitású huzakodás folyik az EU és Oroszország között - mondták a minap egy osztrák-lengyel kereskedelmi kamarai rendezvényen, ahol a Fehéroroszországtól Azerbajdzsánig terjedő régió támogatásának drámai növelését követelték. Arra hivatkozván, hogy Moszkva nagyon ügyesen igyekszik megtartani, fokozni befolyását még az unióhoz tartozó kelet-európai államokban is. Ezt ellensúlyozandó, százmilliárd eurót kellene a térségbe fecskendezni. A bécsi aggodalom érthető: ha Ukrajna megroggyan a globális pénzügyi válság nyomása alatt, akkor a térség felé terjeszkedő osztrák bankok is összeomolhatnak. A lengyelek inkább politikai okokból csatlakoztak a felhíváshoz.

Érdekes, hogy az Európai Parlament külügyi bizottságának minapi vitájában a lengyel liberális Janusz Onyszkiewicz kérdőjelezte meg a stratégiai jelző használatát az EU-orosz kapcsolatok jellemzésére. - Oroszország mindinkább irányított demokrácia, közös értékeket aligha mutat fel az EU-val - mondta.

Az EP csak véleményt formál, a politika a kormányok képviselőit magába foglaló tanácsban alakul ki, ahol meg nincs egyetértés. Az unió persze meg tudja határozni alapvető célját: egyrészt szerződéseken alapuló, megbízható viszony Moszkvával, másrészt békés, demokratikus szomszédság. Utóbbihoz korlátozottan pénzügyi eszközöket is rendel. De a nagypolitikai játszmába kevéssé tud beleszólni, ez személyiségekre marad, akik vagy sikerrel járnak, vagy sem.

- Az uniónak volt néhány ígéretes hónapja az orosz-grúz háború nyomán, köszönhetően az Amerikát lefoglaló elnökválasztási harcnak és a globális káosznak. De ennek vége, s ismét jól érzékelhető, hogy belső megosztottsága, stratégiájának kiforratlansága, intézményi reformjának bizonytalansága miatt milyen gyenge az EU - mondja Antonio Missiroli, a European Policy Center igazgatója.

Orosz-EU-csúcs Medvegyevvel és Barrosoval