A Kadima tűnik nyertesnek
Jeruzsálem nyugalmas középosztálybeli Rehávia nevű negyedében a viharos szél sem rettenti el az embereket, a Henrietta Szoldról elnevezett iskolában reggel héttől órák óta folyamatosan sorban állnak a polgárok, hogy éljenek demokratikus jogukkal. A sorokból úgy tűnik még a szokásosnál is nagyobb érdeklődés övezi az előre hozott parlamenti választásokat.
A bejáratnál Sirán, a Munkapárt fiatal önkéntese vitatkozik a biztonságiakkal, nem érti hogyan vezethet majdnem tucatnyi lépcső a mozgáskorlátozottak számára kijelölt szavazóhelyiséghez. Az őrök sem értik. Lázas telefonálás kezdődik, majd máshová irányítják az idős házaspárt, akit Sirán saját autóján hozott szavazni. A táskák ellenőrzése után osztálytermekben zajlik a szavazás, egyszerre csak egy ember mehet be, türelmesen várakoznak a polgárok, s persze közben, ahogy ez Izraelben szokás, szóba elegyednek egymással.
Kiderül, hogy többen csak az utolsó pillanatban döntenek voksukról. Nili, egy fiatal pszichológusnő úgy érzi csak rossz és rosszabb lehetőségek közül választhat, hiszen a három nagyobb párt, a Likud, a Kadima és a Munkapárt többé-kevésbé ugyanazt jeleníti meg. A negyediket, Lieberman Izrael a hazánk nevű pártját eleve elveti, sőt szerinte, ha már szó esett róla, hogy bizonyos pártokat kizárjanak, akkor rasszista programja miatt ezt a pártot kellett volna száműzni a választásokról. A baloldali Merec és a még baloldalibb zsidó-arab vegyes párt, a Hadas között hezitál, majd végül bejelenti, hogy nehéz szívvel, de a Merec céduláját teszi a borítékba. A párt eleinte támogatta a gázai háborút, s mint mondja nehéz olyan pártra szavaznia, amely nem emelt kifogást a civilek megölése miatt.
Tamar, a mellette álló fiatal tanárnő szintén sokáig vacillált, majd végül a Likudot választotta. Mindenképp jobboldali győzelmet szeretne, régebben a Nemzeti Egység nevű pártra szavazott, de csalódott bennük. A Likudban is csalódott, s mint mondja pontosan emlékezik Netanjahu előző kormányára, s nem tartja hiteles személyiségnek, de jelenleg ő képviseli a legnagyobb eséllyel a jobboldalt, s ezért mégis rá szavaz. Nili és Tamar nézeteit világok választják el egymástól, de kellemesen elbeszélgetnek, láthatóan élvezik egymás társaságát sorállás közben.
Judit, egy középkorú építésznő is bekapcsolódik a társalgásba, ő is tanácstalanságra panaszkodik. Döntése kompromisszum eredménye, de nem árulja el, végül is kire szavaz. Mint mondja olyan pártot keresett, amely a társadalmi egyenlőtlenségek orvoslását tűzi zászlajára, de ilyet nem talált, így egyik párttal sem tud azonosulni. Szerinte a jelenlegi kampánynak nem volt valódi tartalma, nem beszéltek a lényegi társadalmi kérdésekről. Érdemi programok helyett olyan volt az egész, mint egy valóságshow, versengő szereplőkkel. Ráadásul a háború befolyásolta a történéseket, s senki sem szólt a szegénységről, a gazdasági válságról. Judit szerint itt mindig volt és lesz háború, a biztonsági bajok fölött Izraelnek nincs ellenőrzése, de a belső bajokat meg lehetne oldani, s azzal kellene foglalkozni legalább ilyenkor. Judit eddig mindig balra szavazott, de a jobboldali előretörés ellenére optimista, mint mondja, még jól is elsülhet győzelmük, mert eddig mindig a jobbnak volt elég ereje a békekötéshez. Teljesen mindegy, hogy Bibi - vagyis Benjamin Netanjahu - miket mondott a kampányban, mert a győztes mindig egészen másképp beszél a hatalomban, mint az odavezető úton - teszti hozzá.
Arie és Helen rosszallóan rázzák a fejüket Judit szavai közben. Ők pontosan tudják, kire szavaznak, s azt is világosan látják, miért. Arie a jobboldali Zsidó otthon nevű pártban hisz, szerinte leginkább ők védik majd a telepeseket és az izraeli érdekeket a térségben. Helen három éve költözött Londonból az antiszemitizmus elől Izraelbe. Rendszeresen olvassa a lapokat, nézi a tévét, s nagyon büszke rá, hogy először gyakorolhatja Jeruzsálemben demokratikus jogait. Ő Avigdor Lieberman Izrael a hazánk nevű jobboldali nacionalista pártjára szavaz.
A televíziós csatornák első exit poll eredménye szerint a Cipni Livni miniszterelnök-jelölt vezette Kadima párt nyerte a választásokat, két hellyel többet szerezve riválisánál a Benjamin Netanjahu nevével fémjelezett Likudnál. Végleges eredmények csak ma reggelre várhatók, s ha beigazolódnak a exit poll eredmények, akkor várhatóan Avigdor Lieberman jobboldali alakulata lesz a mérleg nyelve, minthogy 15 képviselői helyet tudhat magáénak Izrael történetének tizennyolcadik knesszetében.
Peresz kiáll a palesztin állam mellett
A kétállami megoldás a legjobb, egyben elérhető megoldás az izraeli-palesztin viszályra - foglalt állást az izraeli elnök a The Washington Post amerikai lap keddi számában közölt írásában. Simon Peresz leszögezte, hogy az egyállami megoldás - amelynek az utóbbi időben több szorgalmazója akadt - nem elfogadható hazája számára, mert aláásná a szuverén zsidó állam legitimitását, létezését. A palesztinoktól pedig nem szabad megtagadni, hogy saját kezükbe vegyék sorsuk irányítását.
Az izraeli államfő rámutatott: az egyállami gondolat sürgetői nem alaptalanul érvelnek azzal, hogy Gáza és Ciszjordánia együtt is túl kis terület a palesztin menekültek befogadásához. De ugyanez lenne a helyzet a közös állam esetén is; egy 24 ezer négyzetkilométeres ország keletkezne túl nagy, 10 millió főt meghaladó népességgel (5,5 millió zsidó, 4,5 millió arab) - érvelt.
Peresz szerint a cinikusok kétkednek Gáza és Ciszjordánia mérete kapcsán, az optimisták szeme előtt viszont Szingapúr példája lebeg. Mint írta, a két arabok lakta régió területe kilencszer nagyobb Szingapúrénál, az együttes lakosság viszont kisebb, mint a délkelet-ázsiai országban, amely a világ egyik legmagasabb életszínvonalával büszkélkedhet. "Hisszük, hogy a palesztinok képesek hasonló siker elérésére" - írta az izraeli elnök. Mint hozzátette, folytatják a diplomáciai munkát partnereikkel egy autonóm palesztin állam megteremtése érdekében. Szerinte a kétállami megoldás útjában sok az akadály, de "továbbra is ez az egyetlen reális és erkölcsileg elfogadható formula az izraeli-palesztin konfliktus lezárására". (MTI)
