Új atomkorszak Európában?
A Svédországban jelenleg hatalmon lévő pártkonglomerátum, a Szövetség Svédországért 2006-ban még azt ígérte: a kormány megbízatásának lejártáig, azaz 2010-ig nem hoz politikai döntést az atomenergia jövőjéről (a párt ezzel kampányolt a választások során is). A svédeket az atomerőművek kérdése hagyományosan megosztja: egy 1981-es népszavazás nyomán erőmű-építési moratórium van érvényben, így a régebbi létesítmények "kihalásra" vannak ítélve. Igaz, eddig csupán két reaktorra került lakat Malmö közelében. Ugyanakkor egyes felmérések szerint a lakosság 80 százaléka ma azon az állásponton van, hogy a még működő nukleáris erőműveket nem kellene bezárni, és esetleg újak építését is meg lehetne fontolni.
A kormány múlt heti ülésén a bezárási program felfüggesztéséről döntöttek, és a kabinet el kívánja hárítani az akadályokat az új atomerőművek engedélyezése elől is. A politikusok elsősorban arra a 2006-ban (még a szociáldemokraták kormányzása alatt) elfogadott intézkedési tervre hivatkoznak, amely szerint Svédország 2020-ig megszünteti olajimport-függőségét, és nem vásárol külföldről energiahordozót. Az érvelésnek ugyanakkor több szépséghibája is van: az eredeti dokumentumban nem szerepel az atomerőmű-építési moratórium felodása, ráadásul az atomenergia használata - a szükséges üzemanyag és technológia miatt - szintén importfüggőséget és kiszolgáltatottságot jelent.
Nagy-Britannia a davosi világgazdasági fórumon jelezte, hogy sok évtizedes szünet után felújítaná az atomerőmű-építéseket. Jelenleg Európában mindössze két nukleáris erőmű épül (Finnországban és Franciaországban), és egy projekt áll engedélyezés alatt (szintén Franciaországban - utóbbi érdekessége, hogy a francia államfő néhány hónapja még úgy nyilatkozott: a már elkezdett építkezésen túl nem akarnak újabb atomerőművet felépíteni). A folyamatban lévő építkezések meglehetősen vontatottan haladnak, mivel a munka mindig drágábbnak bizonyul a tervezettnél: az említett finn létesítmény eddig 30 százalékkal drágább a tervezettnél, a határidőt pedig már több mint egy évvel ki kellett toldani.
Paradox módon mégis a gazdasági válság indíthatja el az új erőmű-építési hullámot: az atomerőművekben termelt áramnak minimális a szén-dioxid-kibocsátási vonzata, ráadásul olyan árunak számít, amit szükség esetén szinte korlátlanul lehet exportálni. A finanszírozásra tisztán piaci alapon nincs jelentkező, de ezt a problémát a kormányok megoldják, állami garanciavállalással, támogatásokkal, kedvezményekkel, illetve a nemzetközi pénzintézetektől származó kedvezményes kölcsönök becsatornázásával.
Bár az utóbbi hetekben - a gázmizéria keltette félelmeket kihasználva - három országban (Franciaországban, Nagy-Britanniában és Svédországban) is megváltoztatták az új erőművek építésére vonatkozó kormányálláspontot, az atomenergiát használó európai államok többségében továbbra is moratórium van érvényben. Ennek oka - az erős társadalmi nyomás mellett - az uránkészletek fogyatkozása (a jelenleg gazdaságosan kitermelhetőnek tekintett források 50 évre elegendőek), és az erőművi sugárzó hulladék ártalmatlanításának megoldatlansága.
