A Kreml üzletet akar kötni
Kész-e Oroszország a változásra? - erre keresték a választ a Carnegie Alapítvány - a müncheni biztonságpolitikai találkozó előestéjére időzített - washingtoni konferenciájának tekintélyes résztvevői. Hozzátéve persze a további kérdéseket is: hogyan viszonyuljon az Obama-kormány Moszkvához? Lehet-e számítani az oroszokra? Fenntartható-e a "Putyin-rendszer"? Emlékezhettek: Barack Obama már elnökként az egyik első telefonbeszélgetését folytatta orosz kollégájával, Dmitrij Medvegyevvel; ebben a Fehér Ház közlése szerint az hangzott el: miután mindketten a hidegháború utáni új nemzedék képviselői, most egyedülálló lehetőség adódik a kétoldalú kapcsolatok újjáalakítására. A minap pedig Hillary Clinton külügyminiszter kezdeményezett bizalomerősítő beszélgetést Szergej Lavrovval.
Donald Jensen, a washingtoni Johns Hopkins Egyetem tanára úgy vélte: Moszkvában "óvatos optimizmussal" figyelik a felálló Obama-kormány politikáját. - A Kreml a rakétavédelmi pajzstól kezdve a START-szerződésig üzletet akar kötni, nekünk pedig építőleg kell ebben részt vennünk. Nem ők a rossz fiúk, de azért nem is a barátaink. Beszélni kell velük! - mondta. Ugyanakkor hozzátette: a mostaninál jelentősen jobb kapcsolatokért Washingtonnak magas árat kell fizetnie, de az orosz nagyvállalatok viselkedésének a megváltoztatása például elsőrendű amerikai érdek. A felszólalók általában azzal jellemezték a mai orosz politikát: a rezsim a Nyugat bizonyos fokú démonizálásával (is) igyekszik önmagát stabilizálni. Ennek adagolása ugyanakkor nem egységes: a formálisan kormányfővé viszszalépett Vlagyimir Putyin nyíltan Amerikát ostorozta a pénzügyi válság kirobbantásáért, mások azonban finomabbnak bizonyultak.
Lilia Sevcova a Carnegie Alapítvány részéről úgy fogalmazott: maga a moszkvai elit is tisztában van vele, hogy a hatalomra, a magántulajdonra és a versenytársak hiányára épülő rendszer nem tartható fent évtizedekig. "Vége van az orosz Eldorádónak, bár a Hattyúk tavát azért eljátsszák." Egy felmérés szerint a hatalom a legfelső alatti, "második körében" a válaszadók 54,5 százaléka vélte úgy, a rendszer nem működőképes, jobban nyitni kellene a Nyugat felé. Az orosz elit - állította Sevcova - "vegyes érzelmekkel" viseltet Obama iránt, mivel nem tudja, hogy a "változás" általános jelszava vajon vonatkozik-e a világrend megváltoztatására is. A Nyugathoz fűződő viszony ambivalens: még az orosz liberálisok bizalma is megrendült, de Moszkva minden kardcsörtetés dacára részt akar venni a meghatározó nemzetközi együttműködési formákban, a G8-csoportban, a NATO-orosz Tanácsban.
Dmitrij Trenyin, a Carnegie moszkvai központjának igazgatója azt hangsúlyozta: Oroszország változásra való képessége valójában nem kérdés: ez a folyamat több mint húsz éve folyik, és elképesztő eredményeket hozott. A dilemma inkább az: szükség van-e a további változások kívülről történő serkentésére? Trenyin óva intett annak hirdetésétől, hogy igen. Utalt Oroszország egyébként is meglévő külső függőségére (az Egyesült Államoktól is), elszigeteltségére a posztszovjet térségen belül, amely Abházia és Dél-Oszétia moszkvai elismerése kapcsán is megmutatkozott, valamint az orosz-ukrán gázválság nyomán bekövetkezett nemzetközi szállítói hitelvesztésére. - Általános bizalmi légkör nem várható egyhamar Oroszország és az USA viszonyában, de a bizalom egyes kapcsolódó pontjait ki lehet alakítani. Nem hiszek Medvegyev elnök euroatlanti megállapodásra vonatkozó javaslatának erejében: a nemzetközi szerződések a jog nyelvébe foglalnak kapcsolatokat, nem pedig teremtik azokat - szögezte le Trenyin, aki szerint a két hatalomnak először is abban kellene dűlőre jutnia, hogy mit is akar kezdeni a másikkal. Úgy vélte: a Bush-kormány azért vallott kudarcot az oroszkérdésben, mert nem önálló tényezőként kezelte Moszkvát, hanem különböző problémahalmazok (pl. "demokráciateremtés") egyetlen összetevőjeként.
