Az első híradások szerint a Calin Popescu Tariceanu vezette liberális-RMDSZ-kabinet tavaly november 12-én, tehát csaknem három hónappal a hágai Nemzetközi Bíróság döntése előtt, kormányhatározattal a kanadai Sterling Resources cégnek adta koncesszióba a február elején megszerzett 9700 négyzetkilométernyi terület csaknem felét. A határozat értelmében a kanadai cég kitermelési jogot kapott azokon a területeken is, amelyek a hágai döntés nyomán Romániához kerültek.

kígyósz

A felháborodás óriási volt. Gavril Mirza szociáldemokrata szenátor, a bukaresti felsőház privatizációs bizottságának tagja így vélekedett: "Megdöbbentő, ami ebben az országban végbemegy, hogy felébredünk egy ekkora bombával, egy 50 milliárd dolláros rablással." A szenátor azt követelte, hozzák nyilvánosságra az 1990 után megkötött valamennyi állami koncessziós szerződést, attól függetlenül, hogy éppen ki volt kormányon, mert a lakosságnak joga van megtudni a valóságot.

A Tariceanu-kabinet elleni heves támadások közepette robbant be a köztudatba a következő szenzáció: a fekete-tengeri szénhidrogénkincs kitermelésével kapcsolatos szerződést novemberben csak meghosszabbították, azt eredetileg 1992-ben kötötte meg a Theodor Stolojan által vezetett kormány.

Stolojan a jelenleg a szocdemekkel együtt nagykoalícióban kormányzó Demokrata-Liberális Párt (D-LP) egyik vezető politikusa, a Tariceanu vezette nemzeti Liberális Párt (NLP) esküdt ellensége. A politikus elismerte, hogy a szerződést ő írta alá, de azzal védekezett, hogy 1992-ben kabinetje mindössze feltárási jogokat adott a Sterling cég elődjének, s abban az állott, hogy az esetleg kitermelt mennyiségeken a román kormány és a külföldi cég mintegy fele-fele arányban osztoznak.

Emil Boc kormányfő a botrány első óráiban menesztette tisztségéből Bogdan Gabudeanut, az Altalajkincsek Országos Ügynökségének (ANRM) igazgatóját, és Gelu Agafiel Maracineanut nevezte ki helyette az ügynökség élére. Az új vezető a miniszterelnök utasítására feloldotta a Sterling-szerződés bizalmas mellékletének titkosságát, és nyilvánosságra hozta azt. Kiderült, hogy a szerződés feljogosítja a Sterlinget a Kígyó-sziget körüli kontinentális talapzatban rejlő szénhidrogénkincs kitermelésére, és a kanadai cég azokon a területeken is végezhet fúrásokat, amelyeket a hágai bíróság néhány nappal ezelőtt ítélt oda Ukrajna rovására Romániának. Ugyanakkor a Sterling csupán 3,5-13 százalékos kitermelési adót köteles Romániának fizetni, de a kitermelt mennyiséget szabadon felhasználhatja, exportálhatja, eladhatja.

Boc azonnal munkába állította jogászait, hogy a szerződés felbontásának lehetőségét megvizsgálják, de hamarosan kiderült, hogy erre nincs lehetőség. A jogi huzavona egy darabig még minden bizonnyal folytatódik, és a Boc-kormány rendkívül határozottan keresi majd azt a felelőst, akinek - politikai tőkeszerzés érdekében - az egész koncessziós szerződést a nyakába lehet majd varrni, de az ügy cseppet sem egyszerű. Stephen Birrell, a Sterling Resources alelnöke kijelentette: cége már évek óta feltárási munkálatokat végez a fekete-tengeri talapzat területén, ezek értéke több mint 70 millió dollárra emelkedik, s a kitermelés végett további mintegy 450 millió dollár értékű befektetésekre lesz majd szükség.

Ukrajna és Románia már 42 éve vitatkoznak a mintegy 12 ezer négyzetkilométernyi nagyságú kontinentális talapzat és kizárólagos gazdasági övezet elosztásáról. Kijev azt állította, hogy a Kígyó-sziget saját területéhez tartozó lakott sziget, Bukarest viszont azt, hogy lakatlan, és nem is sziget, csupán tengeri szikla, amely esetben az ukrán résznek a szárazföldtől kell számítania felségvizeit és az őt megillető kontinentális talapzati területet.

A február elején meghozott hágai döntés értelmében Románia az említett talapzat több mint háromnegyedét, 79,34 százalékát kapta meg, összesen 9700 négyzetkilométernyi területet, és Bukarestet illeti meg a tenger alatt pihenő szénhidrogénkincs több mint 70 százaléka, ami mintegy 70 milliárd köbméternyi földgázt és 12 millió tonna kőolajat jelent.