Tudományos haladás Iránban
Perzsia mindenkoron híres volt a tudományos vívmányairól és a technológiai fejlesztéseiről. Az ősök különösen a természettudományokban, a matematikában és a filozófiában alkottak maradandót, de nagyban hozzájárultak az orvostudomány fejlődéséhez és a kémiai ismeretek bővüléséhez is. A technikai és tudományos haladás a modern korban, az iszlám köztársaság rendszerében is nagy hangsúlyt kap. A teheráni vezetés évről évre egyre több pénzt fordít a kutatásokra és az ipari fejlesztésekre, miközben majd félmillióan lépnek be évente a felsőoktatás rendszerébe, s folytatják egyetemi és főiskolai tanulmányaikat.
Az iráni tudományos forradalom a gyakorlati megfontolások mellett természetesen ideológiai célokat is szolgál: a vezetés ezzel is az ország függetlenségét és önellátóságát igyekszik biztosítani. Reza Pahlavi abszolút monarchiájában Irán több tekintetben is erőteljesen függővé vált az Egyesült Államoktól, így például az ipari eszközök és a katonai felszerelések beszerzése tekintetében. A nyolc éven át tartó iraki-iráni háború pedig teljesen elszigetelte az iszlám köztársaságot, amelynek ezt követően meg kellett tanulnia a saját lábára állni, s önállóan boldogulni. A technikai és tudományos fejlődés nemcsak az önerőre támaszkodást segítheti, hanem Irán "ellenségeivel" szemben is hatékony vagy éppenséggel elrettentő eszköz lehet.
Irán nagyra törő vágyai, mint például a nukleáris energia alkalmazása, vagy a világűr meghódításának szándéka mind-mind az ország nagyhatalmi pozícióját hivatottak igazolni. Bizonyos kutatások tekintetében (pl. a nanotechnológiában) az ország tudósai már most is nemzetközi elismertségnek örvendenek. A forradalmi ideológia és a perzsa nacionalizmus együttesen eredményezi a technikai és tudományos fejlesztéseket, amelyek azonban olykor, mint például az őssejtkutatás esetében, még a szigorú erkölcsi szabályozásokat is felülírhatják. Sőt a technológiai haladás igénye még az olyan forradalmi dogmákat is hatályon kívül helyezheti, mint amilyen például az Amerika-ellenesség. Washington és Teherán között ugyanis sok tekintetben gyümölcsöző akadémiai együttműködés zajlik.
A tudományos és technológiai haladás azonban nem mentes az akadályoktól. Így például gondot okoz a tőkebefektetések hiánya, a szakembergárda külföldre távozása, az ideológiai lojalitás túlzott jelentősége, valamint a bürokrácia és a törvényi szabályozások átláthatatlan rendszere. A tudományos sikerességet korlátozzák emellett az Iránnal szemben hatályban lévő szankciók is, amelyek a hatalmas belső potenciál mellett is ellehetetleníthetik az ország technológiai fejlődését. (Irán az információs technológia egyik élharcosának számít, miközben az ország bankautomatáihoz továbbra is külföldről vásárolják meg a szükséges szoftvereket.)