Amerikai fogságának utolsó napjaiban Szaddám Huszein verset írt, flörtölt az amerikai nővérekkel és katonaként, sortűzben, nem pedig felakasztva, bűnözőként akart meghalni. Ezek csak érdekességek a Bújócska: az igazság keresése Irakban című, új könyvből, amelynek szerzője Charles A. Duelfer, és amelyből a The Washington Post szemezgetett. A CIA volt vezető iraki fegyverzetellenőrének kötete azonban, amelyet "a Cég" több mint kilenc hónapon át vizsgált, mielőtt a nyomdába engedte volna, diplomáciai összefüggéseket is feltár a 2003-ban megindított háború és invázió kapcsán. Így például azt, hogy az oroszok "korrupt olajüzleteket" kötöttek Bagdaddal. Szaddám pedig utolsó kihallgatójának, az FBI egy libanoni-amerikai emberének, "akire fiaként tekintett", azt mondta: az év elején Moszkva arra próbálta rávenni, hogy csak pártvezetői funkcióját tartsa meg. Jevgenyij Primakov külügyminiszter e szerint Vlagyimir Putyin elnök levelét adta át az iraki diktátornak; ebben az állt: ha Szaddám Huszein lemondana az elnökségről, és a Baath párt főtitkári székét foglalná csak el, úgy meggyőzhetné az amerikaiakat, hogy nem érdemes megtámadniuk országát. Ám a diktátor inkább kivonult a teremből - állítja Duelfer.

Még fiatal külügyes korában, a Reagan-adminisztrációban dolgozva Duelfer a Líbiával szembeni csádi fegyverszállításban vett részt. 1993-tól azonban Irakkal foglalkozott, és évtizednyire nyúlóan eredt a Szaddám-rezsim tömegpusztító-fegyver-programjának nyomába. Kezdetben az országot vizsgáló különleges ENSZ-bizottság elnökhelyetteseként dolgozott. Így a legfelső bagdadi körökkel is kapcsolatot alakított ki, sőt az amerikaiaknak dolgozó besúgóhálózatot szervezett. Ezért a bizottság képviselőit 1999-ben kiutasították az országból. Duelfer, aki saját állítása szerint az invázió 2003-as megindításakor az iraki fegyverprogramot leginkább ismerő amerikai illetékes volt, azt állítja: a Bush-kormány komoly lehetőségeket szalasztott el. Így például az irakiak számos alkalommal próbálkoztak a washingtoni kapcsolatfelvétellel, ám süket fülekre találtak. Maga Duelfer egy negyvenes listát állított össze kormánya számára: olyanokét, akik szerinte átvehetnék a közel-keleti ország irányítását a rezsim megdöntésekor. "Amikor az amerikai csapatok bevonultak..., célpontnak tekintették a listán lévőket. A megnevezettek otthonaira rátámadtak, börtönbe vetették őket... Továbbra is csak egyre több ellenséget gyűjtöttünk."

Mint azóta egyértelművé vált, Irak az invázió idején éppenséggel nem rendelkezett tömegpusztító fegyverekkel. (Bob Woodward, a Post a Watergate-botrány nyomán világhírű riportere pedig Bushsal interjút készítve megdöbbent, hogy az előző elnöknek szemernyi kétsége nem volt afelől: igen.) Paradoxon, hogy már a felszabadításnak szánt megszállás idején kísérleteztek az ellenállók ricinusbabból kivont hatóanyaggal, mint vegyi fegyverrel - ám ezt a koalíciós csapatok megakadályozták. Libanoni-amerikai kihallgatójának ugyanakkor Szaddám arról beszélt: felújítaná atomprogramját, ellensúlyozandó ellenségei, Irán és Izrael arzenálját. Elismerte, valóban azt a látszatot akarta kelteni a világ előtt: rendelkezik tömegpusztítófegyver-arzenállal.

Moszulban amerikai katonák biztosították a rendet a tartományi választásokon