Moszkvába megy Barroso
Nincs más választása az Európai Uniónak, minthogy párbeszédet folytasson Moszkvával, hiszen Oroszország a legnagyobb kereskedelmi partnere, onnan származik gázfogyasztásának 25, importjának 40 százaléka. Az EU ráadásul megosztott: a britek, a lengyelek, az elnökséget jelenleg adó csehek, a baltiak az energiaellátás forrásainak és útvonalainak gyors bővítését sürgetik, míg a németek, az olaszok és a franciák élesen elleneznek minden kísérletet Moszkva elszigetelésére.
Ma a kritikus időpontban, az orosz fővárosban folytat tárgyalásokat José Manuel Barroso bizottsági elnök és kilenc biztos. A gázcsapok elzárása még élénken él az emlékekben, ám mind nyomasztóbb a globális krízis. Zuhan az olaj ára, s Oroszországot is súlyos veszteségek érik, így Dmitrij Medvegyev elnök és Vlagyimir Putyin kormányfő kénytelen átgondolni az orosz külpolitikai stratégiát.
Az augusztusi grúziai háború után a tőke menekülni kezdett Oroszországból, és a gázhiány miatt az legfőbb uniós barátok bizalma is megrendült a moszkvai vezetésben, továbbá az EU rászánta magát az energiapolitikájának a diverzifikálására. Az uniónak így nem is kell büntetőakción gondolkodnia, retorziókat alkalmaznia, az események rákényszerítették Moszkvát, hogy önmaga elszigetelése helyett inkább a világgazdasági integrációt válassza. A kényszerűen békülékenyebb moszkvai hangra felfigyelt Washington is. Egy brüsszeli beszélgetésen ezt is megemlítette William Drozdiak, volt újságíró, az American Council on Germany kutatóintézet igazgatója, az Obama-csapat európai tanácsadója a választási kampány során. Úgy látja, hogy az új amerikai kormány egyik legfontosabb külpolitikai kezdeményezése a fegyverzetkorlátozási tárgyalások terén várható, s az európai rakétavédelmi rendszer telepítése is ezen alkudozások alakulásától függhet. Ám ezzel együtt nyilván nem maradt észrevétlen, hogy a kirgiz kormány moszkvai nyomásra készül bezárni a manaszi amerikai légi támaszpontot, amely fontos összekötő eleme az afganisztáni utánpótlási láncnak.
Ugyanakkor a Barroso-csapat nyilván levonta a grúz válság tanulságait, hiszen az EU felújította a stratégiai partnerségről megkezdett, majd a háborús cselekmények miatt felfüggesztett tárgyalásokat Oroszországgal.
Igaz, közben Brüsszel gyorsítja a keleti szomszédságpolitika végrehajtását, vagyis az "orosz befolyási övezetben" igyekszik előmozdítani a demokratikus és piacgazdasági reformokat Ukrajnában, Moldovában, Azerbajdzsánban, Örményországban és Grúziában, s ha lehet Fehéroroszországban is. Ám érzékelve a belpolitikai bizonytalanságokat, a fejlődésbeli különbségeket, s az orosz aggodalmakat, a gyorsítás nem terjed ki a NATO-ra. Drozdiak szerint Obama elnök tisztában van azzal, hogy az augusztusi eseményekben súlyos a felelőssége a "hirtelen érzelmi kitörésekre" hajlamos Mikhail Szaakasvili elnöknek is, s az ukrán belső helyzet sem kedvez a tagság erőltetésének. Vagyis Tbiliszi és Kijev bevonása az atlanti körbe még várat magára, de a terelgetésük iránti EU és NATO elkötelezettség napirenden marad.
Müncheni biztonságpolitikai fórum
Münchenben pénteken nemzetközi biztonságpolitikai konferencia kezdődik, amelyen mintegy 40 országból állam- és kormányfők, továbbá külügy- és védelmi miniszterek vesznek részt. A biztonságpolitika Davosaként említett, immár 45. müncheni fórumon a figyelem középpontjában az új amerikai kormányzat által kilátásba helyezett kül- és a biztonságpolitikai irányváltás lesz majd. Barack Obama alelnökét, Joe Bident küldte el Münchenbe, hogy vázolja a transzatlanti kapcsolatokkal, az Egyesült Államok és Európa partneri viszonyával, a NATO jövőjével, valamint az összes válságtémával kapcsolatos elképzeléseiket. Biden kíséretében a bajor fővárosba érkezik James Jones, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, valamint Richard Holbrooke új afganisztáni főmegbízott. Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia államfő a fórum előestéjén egy közös felhívásban igyekezett megadni a biztonságpolitikai tanácskozás alaphangját, felsorolva a prioritásokat. (MTI)
