Öntött Ólom: jogsértés történt, de vajon bűncselekmény is?
- Az, hogy történtek-e jogsértések a gázai hadművelet során, nem kérdés: a híradások alapján úgy látszik, hogy történtek. Ám hogy bűncselekmény történt-e, ez bizonyítás kérdése - véli Lattmann Tamás nemzetközi jogász. - Persze innen, Magyarországról nem áll módunkban ezt pontosan megállapítani. Láttunk például a CNN-en halott gyerekeket, ami arra utal, hogy történtek valamiféle jogsértések, és valószínűsíti, hogy történtek háborús bűncselekmények. De ez önmagában semmiképpen sem bizonyítja például az izraeli kormányfő bűnösségét - teszi hozzá a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogi tanszékének és az ELTE nemzetközi jogi tanszékének oktatója. Mint magyarázza, ha bizonyítani tudjuk a jogsértés megtörténtét, ismerjük az elkövetőt, valamint tudjuk bizonyítani a szándékos elkövetést, akkor beszélhetünk büntetőjogilag értékelhető háborús vagy emberiesség elleni bűncselekményről.
- Az alapvető probléma a gázai konfliktusban, hogy az aszimmetrikus hadviselés sajátosságaiból fakadóan olyan helyzet áll elő a harctéren, ahol az egyik hadviselő fél, még ha próbálná is elkülöníteni a harcos és nem harcos személyeket, nem tudja. Ez már Irakban is komoly gondot okozott - emlékeztet Lattmann Tamás. - Különösen megnehezíti a hadviselés szabályainak betartását, ha a másik fél látványosan semmibe veszi a hadijog szabályait, nem különbözteti meg harcosait a polgári lakosságtól, sőt kifejezetten a civilek szenvedésének bemutatására játszik. Ha a semmilyen egyenruhát, megkülönböztető jelzést nem viselő harcosát eltalálják, gyorsan elveszik tőle a Kalasnyikovot, és máris ott van egy civil halott. Szubjektív igazságot is nehéz tenni ilyenkor, hát még objektív büntetőjogi felelősséget megállapítani - véli a nemzetközi jogász. A hadviselés jogára vonatkozó 1949-ben elfogadott négy genfi egyezmény szerint pedig a hadviselő feleknek meg kell tenniük mindent az egyébként jogszerű katonai műveletüket kísérő civil károk enyhítésére.
A gázai művelettel kapcsolatban sokszor felmerült az arányosság kérdése is. - Az arányosságot két dimenzióban kell értelmezni - magyarázza Lattmann Tamás. Az egyik annak eldöntése, jogszerű volt-e az a tény, hogy Izrael fegyveres erőt alkalmaz a Gázai övezetben található Hamasz-állásokkal szemben. Ez a ius ad bellum, a háborúhoz való jog kérdése. A modern nemzetközi jog a fegyveres erő alkalmazását csak ENSZ-felhatalmazással vagy önvédelmi helyzetben teszi lehetővé. Izrael az utóbbi alkalmazásával érvelt, és ilyen értelemben jogában áll arányos ellenintézkedést tenni.
A másik terület, a ius in bello, a hadijogi szabályok kérdésköre: itt a fegyveres erő alkalmazása során tanúsított magatartások akkor minősülnek jogszerűnek, ha az általuk okozott civil károk arányban állnak az elérni kívánt katonai cél nagyságával.
- Ismét az a probléma, hogy ha az egyik hadviselő fél az egyébként jogszerűen támadható, katonainak minősíthető célpontjait polgári személyek, objektumok közelében helyezi el, akkor ő követi el az első jogsértést. És innentől kezdve nehezen értelmezhető, hogy a másik fél mennyire köteles az adott konkrét támadástól elállni - mondja Lattmann Tamás. - Az arányosságot ezzel összefüggésben úgy tudjuk értelmezni, hogy vajon az izraeli katonai műveletek ténylegesen azt a célt szolgálják-e, hogy a Hamasz "katonai" képességeit gyengítsék vele - vélekedik Lattmann Tamás.
Sokszor felmerül a kérdés, vajon a Gázai övezet (amelynek parti tengerét, légterét és határátkelőinek nagy részét Izrael ellenőrzi) teljes egészében tekinthető-e megszállt területnek, azaz mennyiben alkalmazandók a megszállt területekre vonatkozó részletes szabályok. Itt az álláspontok a szakmán belül is eltérőek, de Lattmann Tamás jogértelmezése szerint a genfi egyezmények abban az esetben beszélnek megszállásról, ha az adott terület tényleges ellenőrzésére is sor kerül, hiszen a megszálló hatalom a kötelezettségeit csak akkor tudja teljesíteni, ha ott ténylegesen jelen van.
A hadművelet során a híradásokban sokszor emlegetett, a gázaiakon gyakran égett nyomokat hagyó fehér foszforról a nemzetközi jogász elmondta: használata önmagában nem sérti a nemzetközi jogot. Ami viszont jogsértő lehet, az a felhasználás módja, azaz ha civileket támad vele az egyik fél.