Két dologtól függ az SCP-vezeték teljesítménynövelése (amely technikailag lehetséges, és tervbe is van véve):

1. Ha megépül a Kaszpi-tenger alatt a Bakut a keleti part türkmenisztáni Türkmenbasi energiakikötőjével összekötő transz-kaszpi gázvezeték (T-CGP). Ennek körülbelül ugyanakkora a teljesítménye, mint a Nabuccóé, ám annál jóval olcsóbb lenne, mintegy 6 milliárd dollárból ki lehetne hozni. Egyes Kaszpi-tengeri országok (mindenekelőtt Irán és Oroszország) politikai-gazdasági érdekekből akadályozzák a megépítést, környezetvédelmi szempontokat emlegetve. (Moszkva és Teherán a többi között egy 1921-es és egy 1940-es szerződésre hivatkozik, amely beleszólási jogot ad nekik az egész Kaszpi-tengert érintő ügyekbe).

2. A másik akadályozó tényező: nemzetközi tengerjogi szempontból az egész Kaszpi-tenger státusza rendezetlen. Évek óta folynak az egyeztető tárgyalások Irán, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Türkmenisztán és Oroszország között. A fő gondot a két ellenérdekelt, Irán (és részben Oroszország) akadékoskodása jelenti. Egyiknek sem fűződik érdeke ahhoz, hogy megépüljön a vezeték, amely konkurenciát jelentene mind Oroszországnak (amely szeretné elszipkázni a gázt a nabuccósok orra elől), mind Iránnak (amely szeretné megtölteni a Nabuccót). Oroszország pillanatnyilag stratégiai előnyben van, ami a vezetékrendszereket illeti. A térség gázvezetékei (amelyek még döntően a szovjet időkben épültek) régiek ugyan, de működnek, összekötik a régió (Irán kivételével) valamennyi országát az Oroszországban haladó, kelet-nyugati irányban futó Szojuz gázvezetékrendszerrel. Oroszországot öt (!) működő vezeték (közép-ázsia-centrum rendszer - CAC) köti össze a roppant fontos Türkmenisztánnal, amelyet Európában és Amerikában a Nabucco szállítójául szemeltek ki. Ez a rendszer Türkmenisztán pillanatnyilag egyetlen kapcsolata Európával. Oroszországot nagy teljesítményű (1420 mm átmérőjű) gázvezeték köti össze Észak-Oszétián és Grúzián át Azerbajdzsánnal, Bakuval.

A vezetékrendszerek tulajdonosai, üzemeltetői döntő mértékben az orosz Gazprom, illetve néhány nagy nyugati gáz-olaj vállalat, mindenekelőtt a BP. E tekintetben is nyomasztó a Gazprom pillanatnyi fölénye: mintegy féltucatnyi, egymáshoz részben kapcsolódó csővezetéket ellenőriz, amelyek összekötik a Kaszpi-tengeri, régióbeli gázlelőhelyeket Kazahsztánban, Üzbegisztánban, Türkmenisztánban, Azerbajdzsánban a több mint 150 ezer kilométeres orosz gázcsőrendszerrel (UGSS). A Nyugat ellenőrzése alatt egyetlen vezeték működik, a dél-kaukázusi vezeték.