Szerdán este a huszonhetek fődiplomatái az izraeli külügyminiszterrel vacsoráztak, vasárnap a palesztin, a jordániai, a török, az egyiptomi és az utolsó pillanatban betoppant norvég tárcavezetők fejthették ki véleményüket az Európai Unió központjában. Cipi Livnivel szerdán csak abban tudtak megállapodni: Izrael megnyitja a Gázába vezető átkelőket a segélyszállítmányok előtt, s az unió szakértői is ellátogathatnak a térségbe, hogy felmérjék, milyen segítségre lenne szükség. Az EU a helyszínre - Gázába és Dél-Izraelbe - küldte Louis Michel segélyügyi biztost, s az unió kész donorkonferenciát is összehívni. De az újjáépítésnél még nem tartunk. Szerdán Livni az izraeli álláspontot fejtette ki az utóbbi hetek eseményeiről, míg az egyiptomi üdülőhelyen kialkudott megállapodásról az érintett európai nagyhatalmak, azaz a németek, a britek, a franciák, az olaszok és a spanyolok számoltak be. Már a szerdai találkozón is felmerült: vajon ki kellene-e vizsgálni nemzetközi szinten az ENSZ-létesítményeket és más középületeket ért támadásokat? Ám ez a kérdés vasárnapig sem került le a napirendről, sőt az EU külügyminiszterei a mai rendes tanácsülésükön is visszatérnek rá. Öt uniós tagország - Írország, Belgium, Ciprus, Svédország és Görögország - csütörtökön és pénteken is követelte a nemzetközi vizsgálat elrendelését, míg mások között Románia, Hollandia és Magyarország arra hivatkozik, az ENSZ főtitkára a Biztonsági Tanács előtt tett nyilatkozatában Izraelt kérte fel az elszámoltatásra. Franciaország sem hagyná annyiban, de nem ragaszkodik ahhoz, hogy a külügyminiszterek erről ma külön dokumentumot fogalmazzanak meg.

A tárcavezetők elé kerülő szöveg egyebekben azt hangoztatja, hogy az EU-nak olyan palesztin nemzeti egységkormányt kellene támogatnia, amely magáévá teszi a békefolyamat elvét. A vasárnap este lapzártánk után befejeződött vacsorán persze szó eshetett arról is, hogy ez vajon azt jelentie, hogy értésre adják: a palesztinoknak el kell fogadniuk Izrael létét, le kell mondaniuk az erőszakról, s minden eddigi megállapodáshoz is tartaniuk kell magukat. A tűzszünet tartóssá tétele érdekében sürgős vitatéma, hogyan akadályozható meg a fegyvercsempészet, s ki tudná azt hatékonyan ellenőrizni és feltartóztatni. Az már például eleve eldőlt: brit, francia, német hajók készek járőrözni a gázai partoknál, de az alagutakat nyilván nem tudják felderíteni. A legkényesebb kérdés - s itt jöhet jól az oslói folyamatból és a palesztinoknak szánt pénzalapokat felügyelő bizottság elnöki működéséből eredő, norvég érdekeltség és segítség -, hogy ki beszéljen a Hamasszal. Az EU nem kíván párbeszédbe bocsátkozni, ugyanakkor felújítaná a rafahi átkelőnél korábbi megfigyelői misszióját, s esetleg más határátlépőkre is kiterjesztené ezt a tevékenységét. Ehhez Magyarország is jelezte hozzájárulási készségét, ám Gázában ez nem képzelhető el a Hamasz közreműködése nélkül.

Az uniós külügyminiszterek ma megvitatják, miképpen közelítsenek az ukrán és az orosz viszonyhoz a januári gázvita után. Bár az energiaügyekben és az orosz kapcsolatokban, az EU megosztott, bizonyosan azon államok meggyőző ereje növekszik, amelyek eleve nem szorgalmazzák Kijev közelítését az európai közösséghez. Juscsenko ukrán elnök kedden lesz Brüsszel vendége, ahol igyekszik majd bizonygatni, hogy Moszkva le akarta járatni Kijevet mint megbízható partnert és jövendő NATO-szövetségest. Ám Barroso bizottsági elnök kéthetes gáztárgyalásai után úgy nyilatkozott, ilyen szisztematikus szószegéssel, mint amilyet ukrán és orosz részről tapasztalt, még életében nem találkozott.

Ezenkívül szó lesz a guantánamói foglyok európai befogadásáról, amely máris francia-cseh vitát váltott ki, miközben Portugália jelezte készségét. A magyar kormány is hajlandó megvizsgálni a kérdést. Az EU egyébként lelkesen üdvözölte Obama új amerikai elnök döntését a fogolytábor bezárásáról.