Gázában újra megnyíltak az iskolák
– Ezekben a napokban rengeteg rombolást látni mindenütt, de az izraeli fegyverek másképpen pusztítottak Gázaváros központjában és másképp a környező részeken - mondja. - A városban pontosan azokat a helyeket célozták, ahol a Hamasz-kormány székhelyei voltak: a laktanyákat, a rendőrségi központokat, de a szomszédos falvakban, a külvárosokban teljesen értelmetlennek tűnik a helyenként brutális pusztítás. Szerintem meg akarták félemlíteni az embereket, hogy soha többé ne is gondoljanak az ellenállásra, a Hamasz támogatására. Az még érthető - vélekedik -, hogy Rafahnál F-16-osokkal bombázták az alagutak környékét, de a Gáza környéki rombolás felfoghatatlan. Az alagutak egy része megmaradt, folynak a helyreállító munkálatok, és a csempészés is ismét megindult - meséli.
– Rengeteg kibombázott család az utcákon él, nappal a romok alól próbálják kiszedni megmaradt tárgyaikat, éjjelre tüzeket raknak, akörül melegednek, pokrócokba burkolóznak, így alszanak. Még sátor sincs elég számukra - meséli Faruk Darvis Bet Lahijából. Egyik ismerősöm személyi adatait megadva az izraeli hatóságokhoz fordult. Egyszerű ember, de magyarázatot szeretne kapni tragédiájára. Azt kéri, árulják el neki, miért ölték meg két lányát, miért rombolták le a házát, hiszen ő soha nem harcolt az iszlám szervezetekkel, sőt amikor régebben bejöttek a csapatok, többször vendégül látta őket. Ő maga beszél héberül, régen Izraelben dolgozott, s nekem azt mondta, még ezek után is békére vágyik Izraellel!
A hamaszosok még a föld alatt vannak - teszi hozzá Faruk Darvis -, a közlekedési rendőrség tagjai is alig láthatóak, a titkosszolgálat emberei talán civilben már járőröznek, de hivatalosan nem tudni róluk. Azt beszélik, hogy amíg törékeny a tűzszünet, amíg nincs egyezmény a fegyvernyugvásról, addig egy új, váratlan izraeli támadástól tartanak. Az biztos, hogy nem tőlünk, az utca népétől félnek. Ügyeket intézni egyelőre lehetetlen, a hamaszos hatóságok nem működnek, ha meg is maradtak az irodák, a hivatalok, azok egyelőre üresek.
Darvis némi javulásról is beszámol: - Általában már van áram, bár néha órákra elmegy. Víz sincs mindig, és ha van is, kicsi a nyomása, de ennivaló rengeteg van, mióta az izraeliek bejelentették az egyoldalú tűzszünetet. Bőségben akad gyümölcs, pedig hetekig egyáltalán nem volt, van zöldség, liszt, kenyér. Darvis gyermekei szombaton visszatértek az iskolába, de hiányoznak osztálytársaik: rengeteg gyerek meghalt, hiába volt háború, kimentek játszani az utcákra, ahol olykor a halál várt rájuk. Képtelenség volt állandóan bezárva tartani őket - fejezi be beszámolóját.
