A tradicionális gazdasági elit az ellen tiltakozik, hogy miután 2006-ban Evo Morales kormánya már elrendelte a föld fő kincsének, a gáznak nemzeti tulajdonba vételét, az új alkotmány kimondja az állam ellenőrzési jogát más alapvető szektorokban is. Az elnök újraválaszthatóságának vitatott kérdésében Morales kompromisszumot tett, a kétszeri lehetőség helyett megelégedett az eggyel - e szerint 2009-ben még indulhatna ötéves terminusra.

Az előrejelzések szerint nem kérdéses, hogy az új alkotmány többséget kap a népszavazáson, ám az arány már vitatott. A lakosság etnikai összetétele alapján első megközelítésre akár 80 százalék felett is lehetne az igenek hányada, hiszen az indiánok (ajmara és kecsua) részaránya 60 százalék, további 25 százalék mesztic, s mindössze 15 százalék a fehér, spanyol és részben német felmenőktől. (Ez utóbbi csoport uralta eddig Bolívia gazdasági és politikai irányítását.) A képletet azonban bonyolítja, hogy Bolívia földrajzilag két részre osztható: a szegény indiánok lakta Andok fennsíkjára és a déli, keleti, így a Brazíliához közelebb fekvő (a földgázkinccsel és a fő mezőgazdasági termőterülettel rendelkező) laposabb területre, ahol a jobb módú fehér és a mesztic lakosság többsége él. Négy itteni tartomány ki is mondta autonómiáját La Pazzal szemben. Az elfogadásra váró új alkotmány ugyan rögzíti a tartományok autonómiáját, ám a központi kormányzatnál hagyja a pénz- és energiaügyi, miként a biztonsági politikát is, amit elfogadhatatlannak tart az ellenzéki tartományok vezetése.

Morales-párti tüntetés La Pazban