Ötvenmilliót is megadnának
A The New York Times már odáig ment, hogy megbecsülte: Obama akár ötvenmillió dollárt is kasszírozhatna a termék népszerűsítéséért - igaz, ehhez éppen annak nem lenne szabad lennie, ami: a világ legfontosabb állása várományosának. Michael Phelps, az amerikai úszócsoda például a héten egymillió dollárt tehetett zsebre a Mazda kínai reklámozásáért, Jerry Seinfeld komédiás pedig állítólag tízszer ennyit a Microsoft tévéoffenzívájában való részvételéért.
- Mindig hírességeket keresünk, akik passzolnak az adott termékhez. Ki lehetne jobb hírvivője a BlackBerrynek, mint Obama? - teszi fel a költői kérdést Frank Kelly, az Arnold Worlwide reklámügynökség vezetője. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a kanadai Research in Motion (RIM) csodatelefonja is segített az "Obama márkanév" felépítésében: a számítógép használatára is képtelen, az e-mailek küldését éppen csak tanulgató kampányellenfelével, a nála negyedszázaddal amúgy is idősebb John McCainnel szemben ezáltal még inkább korszerű, "új generációs" politikusnak mutatkozhatott.
A kezdetlegesebb formájában csaknem tíz éve piacra dobott, tavaly őszi adatok szerint immár 19 milliós közösséget meghódított "Szeder" nemcsak Obama-anekdotákban szerepel. A BlackBerry-függőség általában viccek, újságcikkek és tudományos kutatások témája Észak-Amerikában. Az okos telefon fő vonzereje, hogy saját drót nélküli (wireless) technológiájával azonnal letölthetők és megválaszolhatók az elektronikus levelek, ráadásul az internethez kapcsolódás szokásos többletdíjai nélkül. Éppen ezért különösen üzletemberek körében népszerű, és a kokainfüggőséghez hasonló addikciót kiváltó tulajdonsága miatt már becenevet is kapott: CrackBerry (crack = kokain). Ezt az elnevezést két éve az év szavának szavazták meg.
A DDB reklámügynökség Los Angeles-i kreatív igazgatója, Matt Reinhard már azon ötletelt, hogy az Apple milyen szlogennel tudná Obamát iPhone-rajongóvá tenni. "Ideje a változásnak", ami kézenfekvő is, hiszen ez volt Obama kampányjelszava.
