Politikai nacionalizmus és ellenségkép
Nem jött el viszont Budapestre a szervezők által meghívott Peter Weiss, ami megerősíti azt az értesülést, hogy a pozsonyi egyetemi tanár lesz Szlovákia következő nagykövete hazánkban.
Mint Ormos Mária rámutatott, egy birodalom összeomlása után a térségben nemzetállamok jöttek létre, és mindenhol kivirágzott a nacionalizmus. Vita bontakozott ki akörül, hogy a régióbeli politikai nacionalizmus szükségszerűen keres-e magának ellenségképet, avagy a nemzeti öntudat és a nemzeti büszkeség újjáéledése pozitív értelemben is megfogalmazódhat.
Többen elfogadhatatlannak mondták, hogy a térségbeli nacionalizmusnak "most van az ideje". A vitapartnerek rámutattak, hogy a nacionalizmust szavazatszerzésre használják a pártok - jellemzően a szélsőjobboldal. Ennek kapcsán szóba került a Slota-jelenség, amelyet szlovák részről is anakronizmusnak neveztek.
Az új keletű nacionalista megnyilvánulások között a részvevők megemlítették a dunaszerdahelyi futballbotrányt, és az ügy kapcsán magyar részről hiányolták a határozott kormányzati kiállást az európai értékrend mellett. Többen úgy vélték, hogy a magyar demokratikus pártoknak határozottan el kellett volna határolódniuk a dunaszerdahelyi rendzavaróktól. Ha a saját szélsőségeseink felé kacsintgatunk, akkor nem kérhetjük számon a másik fél nacionalizmusát - fogalmazódott meg.
A kialakult helyzeten csakis a szlovák értelmiséggel együttműködve van esély változtatni - értettek egyet a vendégek. A magyar-szlovák kapcsolatokban esély lehet a mielőbbi visszatérés a diplomáciai csatornák normális működtetéséhez - hangoztatták a meghívottak.
Terápia is lehet a párbeszéd
Magyarországi és szlovákiai értelmiségiek újabb találkozóját rendezte tegnap este Budapesten az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány és a Nagy Imre Társaság. Pozsonyból három ismert személyiség vett részt a rendezvényen. Őket kérdeztük, milyen elhatározásokkal érkeztek.
Rudolf Chmel irodalomtörténész, az egykori Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete, a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karának vendégtanára kifejtette: - Eddig elég sokszor véltem úgy, hogy most már valóban a mélypontra süllyedtek a szlovák-magyar politikai kapcsolatok. Aztán rádöbbenek, hogy mekkorát tévedtem, mert még az a szint sem a legalsó. Jelenleg Közép-Európában meglehetősen vesztésre áll a nyílt társadalom, mélyül az értékválság, a nacionalizmus és a populizmus ebben a közegben jól megfér egymás mellett, erősíti is egymást. Ilyenkor kellenének olyan államférfiak, akik európai értékrend alapján fordulnak szembe akár a többség véleményével is. Ilyen személyiségeket azonban az aktív politikusok között sem Szlovákiában sem Magyarországon nem látok. Őket az értelmiségiek helyettesíthetnék. Ám ahhoz, hogy megszólaljanak, véleményt nyilvánítsanak, még ebben az irányított demokráciában is némi bátorságra, személyes és polgári kurázsira van szüksége. Más terápiát azonban a nemzeti előítéletek, a kisebbrendűség és a nacionalizmus gyógyítására vagy legalább a tompítására nem ismerek - szögezte le.
Peter Michalovic professzor, a pozsonyi Komensky Egyetem esztétikai tanszékének vezetője szerint a szlovák-magyar párbeszédben a francia-német, illetve a cseh-német megbékélési folyamat szolgálhat modellként: az értelmiségiek közíróként is formálhatják a közvéleményt, egyetemi oktatóként pedig jelentős mértékben formálhatják a fiatal nemzedékek értékrendjét, a szomszédnemzetek iránti érdeklődését. - Egymás közötti találkozóinkon úgy szabadulhatunk meg fájdalmainktól, traumáinktól, ha őszintén kimondjuk mindezeket, s kellő empátiával gondolkodunk el partnerünk hasonló vallomásain - nyilatkozta lapunknak.
Húshegyi Gábor pozsonyi esztéta és közíró kiemelte, hogy ezeken a találkozókon már nem általános elvi kinyilatkoztatások hangzanak el, hanem közös történelmünk sorsfordító vagy éppen tragikus eseményeit elemzik. Fontosnak tartaná azt is, ha a tanulságos párbeszédek anyaga eljutna legalább mindkét ország humán tagozatú felsőoktatási intézményeibe is, hogy a leendő pedagógusok merítsenek belőlük oktató tevékenységük során. (Szilvássy József)
