Mielőtt azonban Obama újra divatossá tehetné, jobbá kell tennie az államot. Valóban, egy goo-goónak kell lennie.

Ha az olvasó esetleg nem tudná, a goo-goo évszázados kifejezés a "jó kormányzást" (angolul: "good government") megvalósító reformerekre, akik szemben állnak a korrupcióval és a protekciózással. Franklin Roosevelt egy kivételes goo-goo volt. Egyszerre tette sokkal nagyobbá és sokkal tisztábbá az állami szerepvállalást. Obamának ugyanezt kell tennie.

Mondani sem kell, hogy a Bush-kormányzat a goo-goóizmus hiányának látványos példáját adja. Ám Bushéknak nem kellett azzal törődniük, hogy jól és tisztességesen kormányozzanak. Még amikor kudarcot vallottak is (mint az oly gyakorta megtörtént), azt mondhatták, hogy éppen a kudarc igazolja az állami szerepvállalás elleni ideológiájukat, mert bizonyítja, hogy a közszektor semmit sem csinál jól.

Az Obama-kormányzat viszont olyan helyzetben fogja magát találni, amely nagyon hasonló ahhoz, mint amivel az 1930-as években, a New Deal meghirdetésekor szembesült.

A hivatalba lépő kormányzatnak, a New Dealhez hasonlóan, lényegesen ki kell terjesztenie az állam szerepvállalását, hogy megmentse a gyengélkedő gazdaságot. Ám az Obama-csapat - úgyszintén a New Dealhez hasonlóan - olyan politikai ellenlábasokkal néz farkasszemet, akik a kormányzat programjának lejáratása végett kapva kapnak majd a korrupció vagy a viszszaélés bármely jelén, vagy ha úgy hozza számukra a szükség, akár kitalálják is azokat. F. D. R.1 biztos kézzel vezette hajóját e veszélyes vizeken, és miközben az állam szerepvállalását nagymértékben kiterjesztette, sikerült jelentősen fokoznia a kormány jó hírnevét. A National Bureau of Economic Research (Nemzeti Gazdaságkutató Iroda) által a közelmúltban közzétett tanulmány megfogalmazásában "1932 előtt az állami segélyek kezelését széles körben politikailag korruptnak tekintették", és a New Deal hatalmas segélyprogramjai "a nemzet történetében egyedülálló korrupciós lehetőséget kínáltak". És mégis: "1940-re lényegesen csökkentek a korrupcióra és a politikai manipulációra vonatkozó vádak".

Hogyan sikerült F. D. R.-nek megőriznie a kormányzás tisztaságát a növekvő állami szerepvállalás ellenére?

A válasz erre nagyrészt az, hogy a New Deal programjaiba kezdettől fogva be voltak építve a felügyeleti mechanizmusok. A Works Progress Administration (WPA) nevű közmunkaprogramhoz például eleve jelentős felhatalmazású, független vizsgáló szervezeti egységet rendeltek, hogy kivizsgálja a csalásról szóló bejelentéseket. Amikor 1940-ben egy kongresszusi albizottság a WPA-nál vizsgálódott, nem talált egyetlen komoly szabálytalanságot sem, amelyen a szervezeti egység átsiklott volna.

F. D. R. úgyszintén biztosította, hogy a kongresszus ne tömje tele címzett állami támogatásokkal a gazdasági ösztönző törvénycsomagot. (...)

Végül, de nem utolsósorban, F. D. R. érzelmi köteléket alakított ki a dolgozó amerikaiakkal, ami átsegítette kormányzatát a gazdaság rendbetételét célzó törekvéseivel óhatatlanul együtt járó buktatókon és kudarcokon.

Mi a tanulsága mindennek az Obama-csapat számára?

Először: a gazdaság talpra állításának programját olyan tisztán kell tartani, hogy ragyogjon. Pusztán gazdasági megfontolások arra csábíthatnak, hogy az ösztönző program mielőbbi beindulása érdekében itt-ott egyszerűsítsenek az eljárásokon, ám a helyzet politikuma nagy óvatosságra int a tekintetben, hogyan költik a pénzt. Erős és független főfelügyelőkre van szükség, a belső leleplezőket pedig jutalmazni kell, nem pedig büntetni, mint a Bush-években.

Másodszor: a programnak valóban és teljesen mentesnek kell lennie mindenféle protekciós címzett állami támogatástól. (...)

Végül: az Obama-kormányzatnak és általában a demokratáknak mindent meg kell tenniük azért, hogy F. D. R.-hez hasonlóan szoros köteléket alakítsanak ki a választópolgárokkal. (...)

És meg kell mondanom, hogy a demokraták e vonatkozásban rossz rajtot vettek. Caroline Kennedy szenátorrá koronázásának kísérlete egyenesen a "liberális elitet" kárhoztató, negyvenéves, konzervatív propaganda kezére játszik. És biztosan nem én voltam az egyetlen, akinek megrezzent az arcizma azoknak a képeknek a láttán, hogy az Obama család tengerparti luxusvillát bérelt. Nem mintha bármi rossz lenne abban, hogy a megválasztott elnök családja kellemesen tölti a téli vakációját, de a szimbólumok igenis számítanak. (...)

Oké, ezek csak az első napok. De hát éppen erről van szó. A gazdaság rendbetétele időigényes lesz, és az Obama-csapatnak már most, amikor még nagyok a remények, gondolnia kell arra, miként halmozzon fel és őrizzen meg elegendő politikai tőkét, hogy végig tudja vinni a munkáját.

Lábjegyzet

1. Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök (1933-1945, négyszer választották meg, nevéhez kötődik a nagy gazdasági válság idején meghirdetett New Deal gazdaságösztönző program.

Az eredeti cikk 2008. december 26-án jelent meg a New York Times hasábjain.