Mundérba bújnak a spanyolok
Még szerencse, hogy ott a hadsereg, a rendőrség vagy a csendőrség, ahol - válság ide vagy oda - mindig elkél a dolgos kéz. A toborzóirodákat valósággal megrohamozták: az El País beszámolója szerint tavaly csaknem nyolcvanezren kérték felvételüket a különféle fegyveres szervezetekbe, ami háromszoros túljelentkezést jelent. Ha a recesszió tovább tart, az idén még ennél is nagyobb tülekedésre számítanak.
A hivatásos hadsereg szorgalmazói most végre hátradőlhetnek karosszékeikben, és megkönnyebbülve sóhajthatnak. Amióta Spanyolországban 2001-ben megszüntették a kötelező katonai szolgálatot, évről évre egyre kevesebben jelentkeztek önkéntesnek, olyannyira, hogy már arról folyt a vita, képesek-e így is biztosítani az ország védelmét. 2002-ben jobb híján a (közelkülföldieknek számító) latin-amerikaiaknak és egyenlítői-guineaiaknak is megengedték, hogy jelentkezzenek, bár megszabták, hogy arányuk nem haladhatja meg a kilenc százalékot. Időközben persze a valóban veszélyes terepnek számító ejtőernyős és légiós osztagnak csaknem egyharmada külföldi. A rendőröknél pedig olyan alacsony volt a jelentkezés, hogy tavaly 170 centiről 165-re csökkentették a minimális testmagasságot. A szakszervezet persze úgy vélte, ennél hatékonyabb módszer volna, ha emelnék kicsit az évi 13 000 euró körüli, a spanyol átlagtól jóval elmaradó béreket.
Most mégis úgy néz ki, megint mundérba bújnak a spanyolok. A fegyveres testületek közül a hadsereg a legnépszerűbb, ott már háromszoros a túljelentkezés. Végre nem kell mindenkit felvennünk, hanem kiválogathatjuk a legjobbakat, örvendeznek az illetékesek. Van honnan meríteni, mert a felvételi követelményeknek szinte bárki képes eleget tenni: elegendő, ha 155 centinél magasabb és 203 centinél alacsonyabb, képes négy fekvőtámaszra, tizenöt felülésre és száz méter futásra. Mindezért cserébe évi bruttó 14 400 eurós (kb. négymillió forintos) fizetést ajánlanak, nem beszélve a koszt-kvártélyról. 1988 óta egyébként a hadsereg a nők előtt is nyitva áll. Bár tábornoki rangig eddig még egyikük sem vitte, az emancipáció jegyében főnökük, Carme Chacón védelmi miniszter a szebbik nem képviselője.
A profi hadsereg vezetőit most az aggasztja, hogy korábban főként azok jelentkeztek katonának, akik elhivatottságot éreztek a mundér iránt, esetleg extra adrenalindózisra vágytak, most viszont a biztos munkahely a lényeg. Az új generáció szemében a hadsereg is csak egy a munkahelyek közül - ahol ráadásul akár évekre biztosíthatja az ember a jövőjét.
