Elsősorban viszonylagos békét eredményezhet a zsidó állam déli határvidékén, amelynek következtében nagyobb figyelem irányulhat a Szíria és Izrael közötti béketárgyalásokra. A tavaly indult közvetett tárgyalások ugyan nem hoztak átütő eredményt Damaszkusz és Tel-Aviv kapcsolatában, többek között azért, mert azt a leköszönő amerikai adminisztráció nem támogatta. Valójában a megegyezés Izraelnek és Szíriának is érdekében áll.

Szíria az elmúlt időszakban már többször is kifejtette, hogy készen áll a Washingtonnal való kapcsolatok normalizálására. Barack Obama irányváltást ígért az amerikai Közel-Kelet-politikában, támogatásáról biztosította az izraeli-szíriai tárgyalásokat. Ebben az esetben béke születhet Damaszkusz és Tel-Aviv között is, ráadásul a libanoni helyzet is stabilizálódhat. Sőt, ezáltal a Hezbollah támogatottsága, így Irán mozgástere is csökkenhet.

Obama szótlansága a konfliktussal kapcsolatban azonban sokakat arra késztetett, hogy megkérdőjelezzék a valódi változás lehetőségét. Ha hivatalba lépéséig véget ér a gázai offenzíva, és a Hamasz ténylegesen meggyengül, az izraeli-szíriai tárgyalások pedig valóban megindulnak, úgy az amerikai diplomácia lehetőségei kibővülnek majd. Az Egyesült Államok közel-keleti megítélésének javítása azonban nem lesz könnyű.

Izrael minden bizonnyal katonai sikert arat, a Hamasz meggyengül, de a rengeteg ártatlan áldozattal járó konfliktus tovább növeli majd a szervezet népszerűségét. Pedig ami igazán számít, az a közhangulat. Az pedig nem biztató. S ne feledjük azt sem, hogy Izrael megszálló politikája, katonai akciói korábban szerepet játszottak a Hamasz és a Hezbollah megszületésében, majd pedig a megerősödésükben.