Ukrajna a gázvita vesztese
A gázválság ugyan éppen csak lezárulni látszik, de a tanulságok már most levonhatóak.
1. Ukrajna. Feltűnő, hogy az egyébként Kijev és Tbiliszi fő patrónusának számító, a térségben roppant aktív Bush-féle külpolitikai gépezet a gázválságban szokatlanul csendes volt. Ebben a washingtoni hatalomváltás mellett az ukrán szövetségesben való csalódottság is szerepet játszhatott. Ukrajna elsősorban a belső hatalmi harcaiban való pozíciószerzés céljából napokig blokkolta jövendőbeli szoros szövetségesei, az EU- és NATO-tagállamok energiaellátását. Angela Merkel német kancellár színfalak mögötti aktivitása fontos katalizátorként segítette a megoldást. Ám valamennyi szenvedő félben (16 európai állam) megerősödött az elhatározás: mindent meg kell tenni azért, hogy hasonló eset a jövőben ne forduljon elő. Ez vélhetően azt jelenti, hogy lehetőségek szerint csökkenteni kell Ukrajna mint a politikailag-gazdaságilag leggyengébb, kiszámíthatatlan, megbízhatatlan láncszem szerepét az Oroszország, illetve Közép-Ázsia felől érkező gáz tranzitországai között. Ez Ukrajna európai orientáltságú hatalmi csoportjainak rossz hír, még jobban távolítva Kijevet a NATO-felvételtől s az EU-tagságtól. Amíg Ukrajnában ki nem alakul egy szilárd, középutas, erős politikai centrum (amely mind Oroszországgal, mind Európával megbízható kapcsolatokat épít ki), addig vélhetően tart az országot hosszú éve uraló politikai káosz.
2. Oroszország. A legkézenfekvőbb lépésre, tudniillik mérsékelni Oroszország mint gázszállító szerepét, kevés esély van, legalábbis középtávon. Az Oroszország által szállított közép-ázsiai gáz súlya rendkívül nagy (több mint 25 százalék) az Európai Unió gázellátásában. Ennek a 25 százaléknak a négyötöde viszont Ukrajnán keresztül éri el Európát négy fő irányban. Oroszország egyelőre megkerülhetetlen, és az átmeneti energiaár-csökkenés miatt még inkább ráutalt törzsvásárlóira. Vélhetően engedményekre is hajlandó, hogy megtartsa őket.
3. Kelet-Közép-Európa. Régiónk a gázválság legfőbb kiszolgáltatottja. Alapszabály, hogy minél közelebb van egy ország Oroszországhoz és Ukrajnához, annál nagyobb mértékben van rájuk utalva. Németországot, Franciaországot, Nagy-Britanniát vagy Olaszországot kevésbé érintette a krízis, mert beszerzéseik szétterítettek. A kelet-közép-európaiak kényszermegoldásokat fontolgatnak: Szlovákia, Bulgária visszakapcsolná leállított atomerőműveit, hogy csökkentsék a keletről jövő gáztól való függőséget.
4. Alternatív útvonalak és vezetékek. Felgyorsulhat a Nabucco építése, ám a vezeték viszonylag kis teljesítménye (évi 30 milliárd köbméter, ez alig több mint kétszerese Magyarország évi gázfogyasztásának) miatt nem játszik stratégiai szerepet. Ebből Törökország leszedné magának csaknem a harmadát, úgyhogy a többieknek (Bulgáriának, Romániának, Görögországnak, Magyarországnak, Ausztriának és Olaszországnak) egyenként néhány milliárd jutna. A Nabucco két fő gyengéjét - a magánbefektetők nem akarják pénzüket kockáztatni, és Irán nélkül gyengék az esélyek, hogy a vezetéket meg lehet tölteni elég gázzal - az idei év részben orvosolhatja. Az új amerikai kormány változtathat Irán-politikáján, és az orosz- ukrán válságból okuló EU is nagyobb támogatást adhat a beruházók bátorítására. Oroszország három alternatív (Ukrajnát kikerülő) megoldást szorgalmaz: a Déli és az Északi áramlatot, valamint a Fehéroroszországon, Lengyelországon át Németországig húzódó Jamal-Európa-vezeték bővítését, akár egy második, párhuzamos cső lefektetésével. A három vezeték együttvéve jelentősen mérsékli az Ukrajnától való függőséget, de legkorábban csak 5-7 év múlva.
Összefoglalva: a válság nagy vesztese Ukrajna. Meggyengült mint megbízható energia-tranzitország, mint megbízható és felvételre megfontolandó NATO- és EU-tagjelölt. Míg az EU-ellenőrök szemmel tartják a tranzitvezetékeket, addig Ukrajna belátható időn belül nem kap orosz gázt. Még nincs megállapodás, és a széteső gazdaságú Kijev (idén 5-8 százalékos GDP-csökkenést jósolnak, tömeges munkanélküliséggel) néhány napja elutasította a 250 dolláros orosz ajánlatot. Most semmi sem menti meg attól, hogy 450 dollárt fizettessen vele Moszkva a nélkülözhetetlen gázért.
