Amerika láthatatlan bűnlajstroma
Ez idáig persze Rejtő Jenő. Ha azonban az "afrikai"-t "közel-keleti"-re cseréljük, a képlet a tavalyi Pulitzer-díjas, Steve Fainaru most megjelent könyvének témájára is ráillik. Csak éppen a Big Boy Rules: America's Mercenaries Fighting in Iraq (Nagyfiúk világa: Amerika Irakban harcoló zsoldosai. Da Capo Press, 2008) Rejtővel szöges ellentétben korántsem vicces. A The Washington Post riportere, aki tizenegyszer járt a megszállt országban az Egyesült Államok ottani csapatai mellett lényegében párhuzamosan, minden törvényen és erkölcsön kívül működő szerződéses magánbiztonságiak, a "zsoldik" (mercs) történetét írta meg.
"Munka nélküli erőművészek"? Pontosan. Jon Coté például jóképű, sportos, társaságban könnyen oldódó fiú, a lányok kedvence volt a Floridai Egyetemen, ahol a számvitel szakot próbálta végigunatkozni. A Facebook közösségi portálra feltett fotóin kockahassal, illetve bicepszét mutogatva géppisztollyal pózol. Irakból jött vissza, ahol már szolgált katonaként, és havonta kevesebb mint kétezer dollárt keresett. Ám a számvitel nem érdekli, visszailleszkedési zavarai támadnak, ittasan vezet, előállítják, jogosítványát és több ezer dollárt kockáztat. Egérútként irány újra Irak, de ezúttal "privátban".
Magánbiztonságiként egy volt amerikai katona havi hétezret is kap, csoportvezetőként nyolcat, tízet. A felár a megnövekedett kockázatnak tudható be. Egyes, veszélyesebb helyeken a zsoldik 35 ezer dollárért kísérnek akárkit, aki megfizeti: diplomatát, segélyszervezetet, hiéna üzletembert, sőt katonát is. - A hadsereget védjük. Hát nem észbontó? - fogalmaz Fainaru egyik interjúalanya, az olasz Franco Picco, aki a Crescent Security Group nevű biztonsági céget irányítja.
A vállalkozások vagy egy fővállalkozóval, vagy közvetlenül az amerikai állammal kötnek szerződést. Nincsen pontos adat rá, hogy hány embert foglalkoztatnak a tízmilliárdokért, amelyeket már kifizettek nekik. A túlterhelt hadsereg kiszervezi a piszkos munkát. A zsoldik létszámát 25 és 75 ezer fő közöttire becsülik. Ellentétben a rendes katonákkal, akiknek halálhírét (immár bőven négyezredszer) kötelességszerűen, névvel, rendfokozattal, alakulatszámmal, származási hellyel közlik az amerikai lapok, ők észrevétlenül halnak meg vagy tűnnek el. ("Egyéni szoc. probléma", ahogy a Magyar Néphadseregben anno mondták.) - Jonathon, köszönjük, amit az Amerikai Egyesült Államokért tett. Üdvözöljük újra az amerikai földön - köszönti Coté megcsonkított holttestét a fogadóbizottság Buffalo repülőterén. Ám a 21 évesen meghalt fiú kevésbé emelkedetten nyilatkozott korábban feladatáról a Post riporterének, amikor még fejét nem választották le a testéről. "Ez itt egy pénzcsináló gép. Elképesztő, hogyan teremt, generál pénzt a háború, és hogyan lehet rajta nyerészkedni. Csak körül kell nézned: az étel, az üzemanyag, az olaj, a cucc, amit itt használunk.... Annyi pénz van itt, hogy az már k...vára nevetséges."
"Szórakozni és verekedni vágyó szerény málhahordók"? Itt van például Jake Washbourne, aki három zsoldostársa szerint szabadsága előtt még egyet gyilkolni akart, és szórakozásból szétlőtt egy iraki taxit. Tagadja, de szavahihetőségét megkérdőjelezi, hogy Fainaru egy másik esetben hazugságon érte. A háborún több milliárd dollárt kereső Blackwater cég zsoldijai 2007 szeptemberében tizenhét, fegyvertelen irakit lőttek le, amiért ötükkel szemben pár hete vádat is emeltek Amerikában.
A könyv egyik forrása szerint a vállalat nem tiszteli az iraki népet. "Állatoknak tekintik az irakiakat, bár inkább azt gondolom: azokkal szemben nagyobb tisztelettel viseltetnek." Noha a Blackwater szerződéséhez a külügyminisztérium továbbra is ragaszkodott, már a vádemelés is óriási áttörésnek számít. Ugyanis a hadseregre vonatkozóan a Pentagon és az elnök felelősséggel tartozik, ám az, hogy a zsoldik mit csinálnak, Steve Fainaru-ig keveseket érdekelt.
A washingtoni Johns Hopkins Egyetem honlapjáról letölthető az a 2006. áprilisi videó, amely rögzíti egy diáklány George W. Bushhoz intézett kérdését: milyen törvények vonatkoznak Irakban az amerikai (és koalíciós) magánbiztonságiakra? Bush hümmög, majd megkérdezi az (akkori) védelmi minisztert, végül belefullad a válaszba. - Igen, nagyon köszönöm a kérdést. Úgy értem, nem tréfáltam. Felvenném a telefont, és azt mondanám: "Miniszter úr! Van itt egy érdekes kérdés." Ezt jelenti a hatalomátruházás. Nem akarom megkerülni a kérdést, bár ebben az esetben ez nagyon kézenfekvő (a hallgatóság nevet). Igen, ezt teszem: felhívom a minisztert, és megmondom neki, maga egy igazán helyénvaló kérdést tett fel, és akkor mi most mit teszünk ezzel. Így működöm én - felelte az elsőéves hallgatónak az Egyesült Államok 43. elnöke.
A könyv persze megadja a választ: ilyen a "Nagyfiúk világa". Ez az egyetlen szabály, nem pedig akár az iraki vagy az amerikai jog, amelyhez a kalandorok és nehézfiúk, iszákosságuk miatt elbocsátott egykori rendőrök és felejteni vágyó szociopaták alkalmazkodnak. A cégeknek dolgozó "harmadik országbeli szerződésesek", irakiak vagy fidzsiek az amerikaiak, ausztrálok fizetésének sokszor a tizedét keresik ugyanazért a munkáért, és "bonyolult" neveik helyett egyszerűen kimondhatók, gúnyos elnevezéseket kapnak.
"A Bush-doktrína... két alappillére a következő: az Egyesült Államok minden eszközt megragad, hogy megtartsa megkérdőjelezhetetlen katonai fölényét, valamint az Egyesült Államoknak minden esetben joga van a megelőző akciókhoz. E szerint a világban kétféle szuverenitás létezik: az Egyesült Államok szuverenitása, melynek következtében felette áll bármilyen nemzetközi egyezménynek és kötelezettségnek, és ez után következik minden más ország szuverenitása, melyek mind az Egyesült Államok akaratától függenek. Ez George Orwell Állatfarmjára emlékeztet: minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek. (...)
A valóságban nagy ellentmondás van a Bush-kormányzat által hirdetett szabadság és demokrácia, valamint a valódi szabadság és demokrácia követelményei között. Amikor Bush azt mondja, hogy a szabadság győzni fog, úgy érti: az Egyesült Államok fog győzni" - írja Soros György az Amerikai felsőbbrendűség buborékjában. Vannak, akik tisztában vannak vele: a zsoldik Amerikának is ártanak. Jack Holly, a hadsereg iraki mérnökeinek logisztikai igazgatója figyelmeztetett: a Blackwater agresszivitása aláássa Washington küldetését az országban.
