A megválasztott elnök nehezen megfogható, frusztráló célpontnak bizonyul. Az ideológiai beskatulyázást egyelőre elhárította. Kormánytagjainak kiválasztásával széles körben szerzett elismerést. A Republikánus Országos Bizottság próbálkozását, hogy Obamát összekapcsolja az Illinois állam kormányzója, Rod R. Blagojevich körül kibontakozó botránnyal, azzal az állítólagos kísérletével, hogy áruba bocsássa Obama szenátusi székét, nem kisebb személyiség utasította el, mint John McCain szenátor, az a republikánus, akit Obama legyőzött az elnökválasztáson.

Ebben az időszakban az Obama elleni legkeményebb bírálat - valójában az egyetlen kritika, amely e szakaszban érte - nem jobbról, hanem balról jött, főként azért, mert Rick Warrent, azt az evangélikus lelkészt választotta ki a beiktatási ünnepség imájának elmondására, aki az azonos neműek házassága ellenzőinek egyik vezető hangadója.

Sok csata vár még megvívásra, amely lehetőséget adhat a republikánusoknak, hogy megvethessék a lábukat. Kétségkívül találnak majd érveket Obama ellen, például akkor, amikor részletezni kezdi gazdaságélénkítő csomagját. Obama élvezheti ugyan a legalább 16 éve nem tapasztalt választások utáni "mézesheteket" Washingtonban, ám a mézeshetek véget szoktak érni.

Mindenesetre a republikánusok elbizonytalanodása az új elnök politikai tehetségéről tanúskodik, és egyben emlékeztet rá, milyen nehéz helyzetben van a Republikánus Párt. S többről is van szó mindkét párt tagjai szerint, az ország szokatlan állapota tükröződik benne: lelkesítő olyan elnök beiktatása, aki a jelek szerint széles körű támogatást élvez, ugyanakkor az emberek nagyon aggódnak az ország jövője miatt.

Sok republikánus szerint nehéz lesz fogást találni Obamán olyan közegben, ahol az emberek azt akarják, hogy sikerrel járjon, és nemigen vannak kiéhezve pártpolitikai harcokra.

- Úgy gondolom, az ország mostanra belefáradt abba a republikánus támadó politikába, amely önmaga karikatúrájává vált, az emberek ösztönösen azzal reagálnak, hogy "elegem van" - mondta a republikánus Newt Gingrich, a képviselőház volt elnöke. "Ez most Barack Obama ellen hatástalan. Az ország súlyos problémákkal néz szembe, s hamarosan vadonatúj elnöke lesz. Irracionálisnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ne kívánja az új elnök sikerét."

Saul Anuzis, a republikánusok Michigan állam szervezetének elnöke, aki a Republikánusok Országos Bizottsága elnöki székének fő várományosa, hasonló véleményt fejtett ki blogjában. "Ahol szükséges - írta Anuzis -, ki kell állnunk azért, amit helyesnek tartunk, és határozottan a konstruktív ellenzék szerepét kell betöltenünk. De olyan időkben, mint a jelenlegi, az öncélú pártpolitika nem egészséges."

A republikánusok törvényhozásbeli vezetői világossá tették, hogy - legalábbis kezdetben - együtt akarnak működni Obamával, tekintettel az idők komolyságára.

"Igen kevés bírálatot lehetett hallani a megválasztott elnökkel és kormányának kijelölt tagjaival kapcsolatban" - mondta Michael Steel John A. Boehner ohiói képviselőnek, a ház republikánus frakcióvezetőjének szóvivője. "Az amerikai nép képviseletében együtt kívánunk működni vele, s reméljük: olyan nyíltan és a pártpolitikától függetlenül fog majd kormányozni, amint ígérte."

A helyzet, amelyben a republikánus vezetők találják magukat, hasonló ahhoz a frusztrációhoz, amelyben McCain és Hillary Rodham Clinton szenátor találták magukat a kampányban. Jelöltként, majd megválasztott elnökként Obama ügyesen elkerülte, hogy ideológiai alapon minősíthessék; ez még világosabbá vált, amikor összeállította kormányát, és nyitva hagyott olyan kérdéseket, mint például a gazdagok által élvezett adókedvezmények visszavonása. Az elnökválasztási kampány megtanította, hogyan kerülje el a politikai hibákat, s hogyan hozza azokat gyorsan helyre, ha mégis hibázott. Amikor megválasztása utáni első sajtóértekezletén barátságtalan megjegyzést tett Nancy Reaganre - azon viccelődve, hogy szeánszokat tartott a Fehér Házban -, Obama gyorsan felhívta, és még az esti tévéhíradók előtt bocsánatot kért.

Ezen túlmenően elnökségének történelmi jellege - ő az első afrikai-amerikai elnök, s az óriási érdeklődés, amit ez az országban és külföldön keltett - még tovább bonyolította a helyzetet egy támadásra készülő ellenzéki párt számára.

A Republikánus Párt Országos Bizottsága a jelek szerint különösen nehezen találja meg a megfelelő hangot. A választás napja óta ugyanúgy szüntelenül zúdítja támadásait Obamára, ahogy korábban a kampány idején is, követve azt a stratégiát, amelyet Mike Duncan, a párt országos elnöke erőltet, s amely nyilvánvalóan nem élvez általános támogatást.

A bizottság törekvését, hogy nyilatkozatokkal meg egy általuk készített tévéhirdetéssel Obamát az illinoisi korrupciós vizsgálathoz kapcsolják, mind McCain, mind Gingrich bírálta. "Elképesztő tévedés" - mondta az utóbbi.

Duncan, aki januárban pártelnöki újjáválasztásáért indul, azt mondta: a pártnak a konstruktív ellenzék szerepét kell játszania: kérdéseket feltenni, egyetérteni, ahol lehet - de mindig kérdezni.

Duncan elismerte, hogy ez jelenleg nem könnyű, de - mint megjegyezte - könnyebb lehet majd a helyzet azután, hogy Obama átvette hivatalát, és szembekerül a megoldásra váró problémákkal, s azzal, hogy teljesítenie kell kampányígéreteit.

"Még korán van - mondta Duncan -, még a mézeshetek időszakában vagyunk. Azután majd ellenőrizni fogjuk. Együttműködünk és azon leszünk, hogy megtartsa az ígéreteit."

A republikánusok másik gondja, hogy nehéz támadásra indulni alternatívaként felkínálható pozitív program nélkül. Gingrich elmondta: a következő hetekben konkrét álláspontokat fogalmaz majd meg, amelyeket pártja felkarolhat és a demokratákkal szemben mutathat fel, így például azt fogja felvetni, hogy a kormány vezetésében hasonló átszervezésre van szükség, mint amilyennek az autóiparnál való elrendeléséről tárgyal a törvényhozás.

Ám pártjuk novemberi vesztéségei után a republikánusok nehezen jutnak egyetértésre bármiben, ami túlmegy a legszélesebb általánosságokon. S ez aligha változik meg, amíg a párt ki nem találja, hogyan is kezelje az új elnököt...

Az eredeti cikk 2008. december 24-én jelent meg a New York Times hasábjain.