Ám dél felé jól látni a harcok füstoszlopait, hiszen néhány kilométerre javában zajlik a háború. - Az askeloni Barzilai kórház betegeinek nyolcvan százalékát hazaküldték vagy átvitték más kórházba, jelenleg a pincékben berendezett rakétabiztos kórtermekben csak a legsürgősebb eseteket fogadjuk. De készek vagyunk a sebesültek tömeges ellátására is, akár rakéták civil áldozatairól, akár háborús katonasebesültekről van szó - meséli Lea Maloul, a kórház szóvivője.

A szülőszobán meglátogatom Manal Sahint, az egyetlen szülő nőt. Szaúd-Arábiában született, ott ismerkedett meg gázai orvos férjével. Négy gyermeke egyikének idegsebészeti problémája volt, és úgy vélték, Izraelben felkészültebbek kezelésére. Ezért jöttek még a háború előtt a Barzilaiba. A gyermek lenn van az óvóhelyen, a magyarul jól beszélő, Szlovákiából származó Schlesinger professzor felügyelete alatt. Már napok óta gyógyult, akár haza is mehetne - ha nyitva lenne a gázai határ.

Egy néhány kilométerre lévő, gyerekrajzokkal vidámra festett óvóhelyen több tucat askeloni kisgyerek fogad. Szüleik a háború ellenére dolgozni járnak, róluk itt gondoskodnak egész nap. Alig hallani a fönt megszólaló szirénákat, és a felügyelő középiskolás önkéntesek gyorsan be is kapcsolják a magnót, hogy azt a kevés beszűrődő zajt is elnyomják. - Kreatív játékokat játszunk velük, tanítani is próbálunk, hoztunk le számítógépet. Művészek is jönnek előadást tartani nekik, természetesen díjmentesen, a szülők is beszállnak, ha tudnak az egész napos foglalkoztatásba. Mivel nem kezdődött meg a tanítás, a hanukai szünidő vége óta több mint 1500 gyerekről gondoskodunk a város különböző óvóhelyein ingyenes étkezésekkel. Asdodban is van 24 ilyen óvóhely, Szderótban, Beer Sevában is elindították őket - magyarázza Dafna Amira-Biton, az askeloni városháza dolgozója, aki az ifjúsági önkéntes munkát vezeti.