Berlusconi: Ha lehallgatnak, elmegyek
Igazságügyi reformmal indítja az évet Berlusconi. Javaslata, hogy kizárólag terrorizmus gyanúja esetén hallgassák le a megfigyelt személy telefonját, közigazgatási korrupciónál ez ne legyen lehetséges. A már előző kormányzásakor is magának teljes immunitást szavaztató Berlusconi elképzelése a szövetségeseinek sem tetszik - abban viszont kormány és ellenzék is egyetért, hogy véget kell vetni a lehallgatott hívások sajtóközlésének.
Antonio Fazióval kezdődött 2005 őszén, amikor a közvélemény az újságokból tudta meg, hogy a Banca d'Italia jegybank elnökének az üzletemberek telefonos csókkal hálálták meg segítségét. Olaszország azóta oldalakon át olvasta az egykori baloldali kormányfő, Massimo D'Alema és utódja, Romano Prodi beszélgetéseit bankárokkal, vállalkozókkal, politikusokkal. Igaz, sokkal érdekesebb volt a száműzetésből hazatért III. Viktor Emánuel mobilozása arról, mennyi pénzt akar átcsempészni Svájcból, és milyen orosz prostituáltat kínál a kaszinói klienseinek - vagy a RAI közszolgálati rádió-televízió menedzserének, Agostino Saccnak a 2007 decemberében a You Tube-on is sikert arató beszélgetése Berlusconival arról, melyik tévésorozatba melyik politikusbarátnő színésznőt tegyék be.
Ezután semmi volt, amikor tavaly decemberben napvilágra került, hogy a nápolyi szemét eltakarításáért rendezett 400 millió eurós közbeszerzési pályázat nyertesének a nevét előre ismerték. A vállalkozó Alfredo Romeóról kiderült, hogy jóban volt bal- és jobboldallal. Csúszópénz sodorta el Pescara ellenzéki polgármesterét is.
A lakosság által lelkesen támogatott első Tiszta Kezek idején Itália valóban megtisztítva érezte magát, ám most nem ez a hangulat. A kilencvenes évek tömeges politikusletartóztatásával ellentétben, egyelőre Romeo ül cellában, a nagy halak közül csak a Savoya-sarj töltött 34 napot börtönben. A D'Alema, Prodi és a többiek ellen indult vizsgálat falba ütközött: az ügyészeket fegyelmivel, áthelyezéssel állították le.
Berlusconit most a telefonlehallgatások érdeklik. Ha közlik "bizonyos típusú beszélgetéseim, országot váltok" - jelentette be az év végén, és Olaszország tudja, hogy mire gondol. Nem hiába szól a pletyka, hogy a tévés táncosnőből esélyegyenlőségi miniszterasszony Mara Carfagna nem szakmai érdemeiért kapta meg a székét. Valószínűleg nem ártatlan bankárcsókot rögzített a nyomozók magnója.