Az Izrael és a gázai palesztin vezetés között fennálló biztonsági patthelyzet az élelmiszersegély-szállítmányok blokádjához is vezetett, aminek következtében 1,5 millió gázai éhezik. Úgy tűnik, Izrael ismét a "kemény" biztonság elsődlegességét hangsúlyozza a gázai palesztinokkal való kapcsolataiban, de ez csak arra szolgál, hogy gátolja az izraeli-palesztin viszály kreatív megoldására kínálkozó, erőszakmentes lehetőségeket.

A helyzetet tovább rontja, hogy az izraeli politikusok továbbra is elkötelezettek Izrael ciszjordániai telepeinek bővítése mellett. Így sarokba szorítva sok palesztin nem lát más lehetőséget nemzeti törekvéseinek elérésére, mint a radikális módszereket. Mivel ez az erőszak kiújulásával fenyeget, ezért elengedhetetlen, hogy Izrael régiós partnerei és a nemzetközi szereplők egyaránt megértsék, hogy a palesztinok nem fognak elállni céljuktól, a független állam megteremtésétől. A palesztin nép soha nem fogja feladni nemzeti küzdelmét.

Az izraelieknek és a palesztinoknak is meg kell érteniük, hogy csupán az erő alkalmazása nem lesz elég hosszú távú céljaik eléréséhez. A másik oldal számára elfogadható, életképes opciót kell felvázolni annak érdekben, hogy elkerüljük az erőszakot. Igaz, olykor az erőnek is megvan a maga szerepe, szilárd és tartós béke azonban csakis egy befogadó, kompromisszumos megoldás által jöhet létre.

A sikeres békefolyamathoz arra van szükség, hogy a konfliktus által generált energiákat konstruktív és erőszakmentes alternatívákba tereljük. A háborús energiának ezen "elterelése" az eszkalálódás bármely szakaszában megtörténhet, azonban ha a megelőző béketeremtés nem kezdődik el a problémák első jelénél, és azokat nem kezelik a konfliktus intenzitásának növekedésével együtt (különösen, ha erőszakosra fordul a helyzet), akkor valamiféle beavatkozásra lesz szükség.

Csakis ekkor kezdődhet el a békéltetés, közvetítés, tárgyalás, ítélethozatal és a közös problémamegoldás. Legvégül csakis a rekonstrukció és a békéltetés lehet az egyetlen életképes eszköz a stabilitás megteremtésére, mivel azt nem lehet kikényszeríteni.

Mindez nem meglepő. De kínálkozik a kérdést: miért nem történt nagyobb erőfeszítés a gázai és palesztinai helyzet javítására. Felmerült egy nemzetközi protektorátus létrehozásának az ötlete, hogy megvédje a palesztinokat saját népük veszélyesebb elemeitől, a palesztinokat az izraeliektől, és talán még az izraelieket is saját maguktól. Az elképzelés nem váltott ki túl nagy visszhangot.

Az izraeliek és a palesztinok közötti megállapodás létrehozására irányuló összehangolt erőfeszítés az, ami a hozzánk hasonló, nemzetközi válságok megoldásán dolgozó szakértők szerint hiányzik. Egy struktúra, amelynek befogadó, interdiszciplináris és rendszerelvű hozzáállás az alapja, amely kimozdíthatja a változókat és olyan békét hozhat, amelyet mindkét nép egyenlőnek és igazságosnak tart.

A békéltetési struktúra kiépítésének egyik kulcsfontosságú eleme a gazdasági növekedés. Amint azt a Világbank is többször hangsúlyoztak, szoros összefüggés van a szegénység és a konfliktusok között. Tehát az emberiméltóság-deficit javítása, a jómódúak és a kevésbé jómódúak közötti különbség csökkentése elengedhetetlen lesz bármiféle életképes politikai megoldás létrehozásához a palesztinok és az izraeliek között. Mégis, ezen a téren elaprózottak a lépések, így elégtelenek ahhoz, hogy valódi reményt nyújtsanak a jobb életre.

A palesztinoknak és az izraelieknek párbeszédet kell indítaniuk az őket elválasztó szociális szakadékokon keresztül, valamint párbeszédet kell indítani a hatóságok és az átlagemberek között is, akik össze vannak zavarodva és nem értik, mi mindent tesznek az ő nevükben. Újjá kell építeni a bizalmat, ha segíteni szeretnénk a feleknek megérteni azt, hogyan győzhetik le a múltbeli gyűlölködést.

Természetesen minden félnek meg kell értenie, hogy Izraelnek biztonságra van szüksége, ugyanakkor bizalomépítő lépésekre is szükség van minden oldalról. Amire most leginkább szükség van, az egy egyértelmű üzenet. Arról, hogy a párbeszéd, nem pedig az erőszak a megoldás ezekben a nagyon feszült időkben.

Gázában az emberiség alapvető erkölcse a tét. A szenvedés és az emberek életének felelőtlen rombolása, a kétségbeesés és az emberi méltóság hiánya a térségben már túl régen folyik. A gázai palesztinok - valójában mindenki, aki a térségben éli reménytelen életét - nem várhatnak arra, hogy majd új kormányok vagy nemzetközi szervezetek cselekednek. Ha nem akarjuk, hogy a Termékeny Félhold "Terméketlen" Félholddá változzon, fel kell ébrednünk és összeszednünk erkölcsi bátorságunkat és politikai képességeinket, hogy jelentős lépést tehessünk előre Palesztinában.

A szerzők: Václav Havel a Cseh Köztársaság egykori elnöke; Hassan bin Talal herceg az Arab Gondolat Fórumának elnöke és a Vallások a Békéért Világkonferencia nyugalmazott elnöke; Hans Kung a Globális Etikáért Alapítvány elnöke (Stiftung Weltethos) és a Tübingeni Egyetemen az ökumenikus teológia nyugalmazott professzora; Desmond Tutu Fokváros nyugalmazott érseke, Nobel-békedíjas; Karel Schwarzenberger a Cseh Köztársaság külügyminisztere.

Project Syndicate