Menekültáradat az olasz partokon
A múlt év végi ünnepek alatt háromezren kötöttek ki Lampedusa és Linosa szigetén. Nem ezt ígérte az áprilisi választási győzelmekor közbiztonságot hirdető Berlusconi-kormány, amely kezdettől fogva a bevándorlás szigorú szabályozásán dolgozott a romáktól, az EU-s állampolgár románokon át, az olaszul illegálisnak nevezett bevándorlókig, akik Észak-Afrikából, elsősorban a Szicíliával szemközti Líbiából igyekeznek Itália partjaira, és új európai életük első évét egy túlzsúfolt olasz menekülttáborban töltik. Lampedusán például, ahol a 800 főt befogadni képes táborban kétszer ennyien szoronganak. Közöttük minden hatodik kiskorú, a földön alszanak, és ezer emberre 90 zuhany jut, de örülnek, hogy élve átkeltek a tengeren, ahol elmondásuk szerint nem egy hajót láttak elsüllyedni.
November végén még úgy tűnt, hogy a római jobbközép kormány elrettentő bevándorlási politikája és az augusztusban Moammer el-Kadhafival évtizedes tárgyalás után tető alá hozott megállapodás megtette a hatását: hirtelen leállt a bevándorlás. Egészen karácsonyig, amikor kiderült, hogy nem az északi ligás belügyminisztertől való félelem, hanem az időjárási viszonyok tartóztatták fel a nem ritkán 350 férfival, asszonnyal, gyerekkel megrakott ütött-kopott hajókat. Az addig viharos tengert az ünnepekre ugyanis szélcsend váltotta fel, és az ideális meteorológiai viszonyok között teljes erővel újrakezdődött a vándorlás, a líbiai partokon hetek óta indulásra váró tömeg egyszerre nekieredt. Pár óra alatt hét hajóval ezren érkeztek, az olasz parti őrség szünet nélkül mentette az embereket (hiszen a hajókat az emberkereskedők a parttól néhány mérföldre magukra hagyják), a belügyi tárcát vezető Roberto Maroni pedig Líbiát szidta, és bejelentette, hogy ez volt az utolsó áradat, január elsejétől olasz hadihajók ellenőrzik Líbia partjait, 2009-ben egyetlenegy bevándorló sem jöhet onnan.
A bekeményítés felesleges, nem szabad magunkra haragítani Líbiát - figyelmeztette ligás minisztertársát a jobboldali Nemzeti Szövetség védelmi felelőse, Ignazio La Russa, aki arra emlékeztetett, hogy 2006 telén éppen a ligás miniszter Roberto Calderoli Mohamed-karikatúrás pólója robbantott ki Róma-ellenes lázadást az egykori gyarmaton, ahol az olaszok miatti bosszú napját csak tavaly keresztelték át az Itáliával való megbékélés ünnepévé. Ennek feltétele ötmilliárd dollár volt: Kadhafi nemzete múltbéli szenvedéseinek kárpótlására csikarta ki Berlusconitól, aki a volt tábornok sivatagi sátrában a Mussolini által elrabolt ókori Vénusz-szobor visszaszolgáltatásával kért együttműködést. A pénzből a Líbiát kelet-nyugati irányban átszelő autósztráda épül, aknamentesítik az országot, cserébe Kadhafi gázt, kőolajat és nulla bevándorlót ígért.
Hiába, nem tett semmit a partjairól induló emberáradat megfékezésére, és a bevándorlás szabályozását zászlajára tűző Berlusconi-kormány első évében 134 százalékkal többen érkeztek mint 2007-ben, összesen 36900-an, akik közül 1199 személyt utasítottak ki. A Róma fenyegette tömeges kitoloncolásnak nyoma sincsen tehát. A 2009-ben azonnali fordulatot ígérő Maroni január 13-án egyeztet a bevándorlástól érintett földközi-tengeri országokkal a két nappal későbbi, első prágai EU-értekezleten bemutatandó közös stratégiáról. Felesleges, hangoztatja az olasz ellenzék, Berlusconiék bevándorlási politikája teljes kudarcot vallott.
Ha országos szinten nem sikerül, helyileg tesznek a bevándorlók eltávolításáért: a venetói Spresiano önkormányzata kétezer eurót fizet annak a munka nélküli külföldinek, aki továbbáll. Precedens 2007 novemberében Paviában volt, ahol ezer eurót adtak a távozó romáknak. Talán ezért hagyta üresen a karácsonyi jászolt egy bergamói és egy pisai plébános, akik szerint az idegeneket, szegényeket befogadni nem képes olaszok nem érdemlik meg a Megváltót, más plébánián a pap a gyermek Jézus helyett vekkerórát állított a Betlehembe, Ébredjetek! felirattal sürgetve a szolidaritást, a toscanai Don Zappolini atya pedig pásztorok helyett hajléktalanokat, bevándorlókat és prostituáltakat ábrázoló szobrokat tett a szent család köré, így érzékeltetve, kinek van szüksége Jézusra Olaszországban.
