Minthogy azonban közben növekszik a munkanélkülivé váló emberek száma és az amerikai katonák két háborúba is belegabalyodtak, a beiktatási programszervezők azzal a feladattal kerültek szembe, hogy őrizzék meg a mértéktartó hangnemet, de mégis megünnepeljék, amit Obama véghez vitt.

"Nem kérdés, hogy az emberek most nehéz időket élnek", mondta Linda Douglass, aki Obama beiktatási bizottságának szóvivője. "Ennek ellenére reméljük, ez olyan esemény lesz, ahol közös értékeinket és törekvéseinket fogjuk ünnepelni". Hozzátette, "amit szeretnénk elérni, az a reményteljesség hangja". (...)

Habár a napnak nagyrészt megvannak a maga formaságai, az elnökök szeretnek testre szabni minden részletet, kezdve azon, hogy mely zenekarokat válasszák ki, egészen addig, hogy mely beiktatási estélyeket minősítsék hivatalosnak. (...)

Hogy az esemény tükrözze az ország hangulatát, mondták demokrata hivatalos személyek, az egyik felmerült megoldás szerint Obama és Joseph R. Biden megválasztott alelnök Washingtonban valamilyen közérdekű munkában vesz részt. Ha így lesz, minden bizonnyal felhívják majd az embereket, hogy országszerte cselekedjenek hasonlóképpen a saját településeiken, s ez elveheti az élét a beiktatási ünnepségek bármiféle bírálatának.

Az Obama-csapat eddig meglehetősen következetes volt rendezvényeinek megformálásában, és most mintaként használhatja a chicagói Grant Parkban, a választás éjszakáján tartott nagygyűlést - ez örömünnep volt, de egyben komoly, egyszerűségében meglepő összejövetel, ahol Obama azon volt, hogy a reményt növelje, ne a várakozásokat.

Meríthet az Obama-csapat korábbi beiktatások ötleteiből is, így abból, hogy Bill Clinton 1993-ban Thomas Jefferson monticellói1 házától vonult ünnepélyesen Washingtonba, amivel Jefferson népközeliségéhez való saját kapcsolódását kívánta jelezni.

Az első fekete elnök hivatali eskütétele történelmi esemény lesz, és Washingtonban a beiktatások történetének legnagyobb számú közönségére számítanak, amely meghaladja majd az eddigi 1,2 milliós részvételi rekordot, ami - jelentések szerint - Lyndon B. Johnson 1965-ös beiktatásához kötődött. Most első ízben nyitják meg teljes hosszában a Mallt2, hogy a tömeg elférjen. Sztárok sereglenek majd Washingtonba, ami automatikusan fokozni fogja a csillogást. Oprah Winfrey a beiktatás hetében legalább egy show-t készül rögzíteni a Kennedy Centerből, és ünnepi estélyt ad. (...)

Nem lehet tudni, hogy Obama vagy Michelle, a felesége meg fog-e jelenni Oprah Winfreyvel, vagy hogy egyáltalán mennyire fognak hírességekkel érintkezni az ünnepségek során; Obama ügyelt arra, hogy a választási kampány idején távol tartsa Hollywoodot, különösen azt követően, hogy a republikánusok rásütötték, hogy ő is csak egy "celeb". Mégis, Barbra Streisand például kilencmillió dollárt gyűjtött számára szeptemberben Beverly Hillsben, és viszonzásul ha nem is vár együttes színpadi megjelenést, legalább egy meghívást igen.

A legtöbb beiktatási rendezvényen zenei események is lesznek, és a lehetséges koncertek közreműködői között több jeles művészt is említenek, így Bruce Springsteent, Stevie Wondert, will.i.am-ot, Beyoncét, és Alicia Keyest.

Egyes megfigyelők szerint a látványtervezésnél a kevesebb - több. Aaron Sorkin "Az elnök emberei" tv-sorozat alkotója azt mondta, hogy az eseményeknek magukért kell beszélniük.

"Legyen egészen minimális a színpadi technika", mondta Sorkin. "Már maga a környezet eléggé színpadias".

Néhány öreg washingtoni róka egyetért abban, hogy ha maguk a rendezvények nem is hivalkodóak, a hangulatnak ünnepinek kell lennie.

"Erre szükségünk van", mondta Letitia Baldridge, aki a Fehér Házban Jacqueline Kennedy társadalmi kapcsolatokért felelős titkára volt, és régóta a jó ízlés döntőbírája Washingtonban. "Ez egy nagy történelmi pillanat."

Ám a recesszió és a háború miatt Obamának még nehezebb úgy ünnepelnie, hogy ne tűnjék érzéketlennek vagy mértéktelennek.

"Olyan szimbolikára van szükség, amilyen egy új elnök beiktatásához illik", mondta Robert Dallek elnökségtörténész. "Bennem Obama nagyon intelligens politikus benyomását kelti, aki nagyon is ráérzett az ország hangulatára, és nem tudom elképzelni, hogy anynyira tapintatlan lenne, hogy megfeledkezne erről..."

Obama látványtervezési érzéket ritka bírálat érte a Demokrata Párt elnökjelölő országos kongresszusán Denverben, ahol az Invesco stadionban, a beszéde elmondásához felállított színpadot görög oszlopsor uralta. A republikánusok kaptak az alkalmon, hogy Obamát úgy állítsák be, mint aki többet ad a látványra, mint a lényegre, és ráadásul túlságosan önhitt.

Robert Schmuhl, aki az Indiana állambeli Notre-Dame Egyetemen oktat és könyvet írt "Statecraft and Stagecraft" (Államvezetés és színpadi technika) címmel, azt mondta, hogy a beiktatást tervezőknek szűk mezsgyén kell haladniuk, mivel az első fekete bőrű elnök felesketése önmagában annyira drámai, hogy feleslegessé tesz minden külön felhajtást.

"Nincs szükség műgörög oszlopsorra, hogy fokozzuk a drámai hatást", mondta.

Beiktatási bálok lesznek, de még nem tudni, közülük hányat nyilvánítanak hivatalosnak. Az évtizedek során mind több ilyen bált rendeztek, 1997-ben Clintonnál 14 volt a csúcs: 2005-ben George W. Bush ezt visszavette kilencre, de még így is az övé volt a legköltségesebb beiktatás: 42,3 millió dollárba került, magánpénzből

Obama, aki korlátozni igyekszik a pénz befolyását a kormányzásban, megtiltotta a lobbisták és a nagyvállalatok anyagi hozzájárulását a beiktatásához, és az egyéni felajánlások plafonját 50 000 dollárban szabta meg.

Ám mégis városszerte tucatszám terveznek nem hivatalos bálokat és partikat. Ezek hangulatát az Obama-csapat nem fogja tudni kordában tartani, így aztán valószínűleg kevésbé lesznek mértéktartóak, mint a hivatalos rendezvények, különös tekintettel arra, hogy a District of Columbia3 engedélyezi, hogy a bárok négy éjszakán át a rendes zárórán túl, hajnali 5 óráig nyitva tartsanak. (...)

Időközben Obama elkezdte saját kezébe venni a beiktatási nap terveit. Új szmokingja a Hart Schaffner Marx nevű, chicagói férfiruházati cégtől való, amely szervezett dolgozókat foglalkoztat, Bruce Raynor, a ruhaipari dolgozók Unite Here szakszervezetének elnöke szerint (...)

Ami a hangulatot illeti, az Obama-táborból jó néhányan szeretnék, ha az a választások éjszakáján a Grant Parkban tartott nagygyűlését idézné fel, sőt esetleg túl is tenne rajta. (...)

"Grant Park hangulata nagyon tiszteletteljes volt, tisztelet iránta, az ország iránt, egymás iránt", mondta a beiktatási bizottság szándékairól tájékozott demokrata párti személy, akinek nincs felhatalmazása, hogy a nyilvánosság előtt beszéljen. "Egyetlen, hosszú politikai kampányok végén szokásos, ingerültebb érzelmi megnyilvánulás sem volt".

Valóban a beiktatási rendezvénysorozatok értelme részint éppen az, hogy megkíséreljenek a korábban ejtett sebekre gyógyírt találni.

"A beiktatásban az a fontos, hogy az új elnök egy megosztó kampány után megpróbálja az összetartozás érzését ébreszteni az emberekben", mondta Donald Ritchie, szenátusi történészkutató. "Ezért hasznosak a beiktatás ünnepélyes külsőségei a nemzet lelkületének. Ha túl drasztikusan vesznek vissza belőlük, elvész a beiktatás által kínált alkalom egy része."

 Az eredeti cikk 2008. december 9-én jelent meg a New York Times hasábjain.

Lábjegyzet:

1 Az Egyesült Államok harmadik elnöke 1801-1809, a Függetlenségi Nyilatkozat (1776) elsősorban az ő nevéhez kötödik. A Virginia állambeli Monticello Jefferson birtoka volt.

2 A Kongresszus épületétől a George Washington emlékműig húzódó hatalmas park az amerikai fővárosban.

3 District of Columbia gyakorlatilag egybeesik az amerikai fővárossal.

Séta a téli washingtoni Mallon