Nemrég megjelent, s gyorsan elkapkodott "A tőke - egy vitairat" című könyvében azonban halálra ítéltnek nevezte a 25 százalékos hozamra hajtó bankokat és vállalatokat. Névrokonát, Karl Marxot és annak forradalmi nézeteit szintén kritikusan szemléli, bár azt elismeri: a nagy német filozófus sok minden mellett a globalizációt is előre látta, igaz, szerinte a jóslatokból rossz következtetéseket vont le.

A katolikus püspök idei karácsonyi prédikációjában is alaposan lehúzta a vizes lepedőt a szerinte "nem az embert középpontba állító gazdasági rendszerről", amely teljesen tönkreteszi a társadalmi együttélés alapjait. A müncheni püspök azonban nem az egyedüli magas rangú német egyházi méltóság volt, aki az ünnep alkalmából kíméletlenül ostorozta a kapzsiság és pénzsóvárság által eluralt, a "pénzt új aranyborjúként imádó" gazdasági rendszert.

Wolfgang Huber berlini evangélikus püspök és a német evangélikus egyház legfőbb vallási méltósága a még több fogyasztásra biztató gazdasági szakértőket állította pellengérre. A Berliner Zeitungnak adott interjúban éles szavakkal ítélte el a menedzserek mértéktelen nyereségvágyát is.

Nekiment a Németországban amúgy is közutálatnak örvendő Josef Ackermann-nak, a Deutsche Bank, az ország legnagyobb pénzintézete nagyhatalmú főnökének azt hangoztatva: a pénzpiaci válság nyomán elvárható, hogy a jövőben egyetlen bankvezér se merjen 25 százalékos hozamszintet megszabni, ahogy azt az első számú német kereskedelmi pénzintézet feje megtette.

Joachim Meisner kölni bíboros a Kölnischer Rundschauban azt hangoztatta: sosem gondolta volna, hogy a bankárok hitelessége ilyen szinten csorbát szenvedne, mint az a mostani pénzügyi válságban megtörtént. Marx püspök a Frankfurter Allgemeine Zeitungban azt fejtegette: ugyan a piacgazdaság híve, de a szabályzók nélküli verseny súlyos károkat okoz a közjónak.

Robert Zollitsch freiburgi püspök és a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke emlékeztetett rá: a tulajdon szociális kötelezettségekkel is együtt jár, a kulcsfontosságú iparágak megmentése nem jelentheti a szociális és oktatási célokra szánt kiadások csökkentését.