Annyira felvillanyozta Barack Obama elnökké választása, hogy Benton egyike lett annak a nagyjából 300 000 embernek, aki ez idáig jelentkezett az új kormányzat valamely posztjára. Nyolc éve, George W. Bush azonos átmeneti időszakában - amikor még vitatott volt Bush elnökké választása1 - 44 000 jelentkező volt a Bush-átmenetet levezénylő Clay Johnson szerint. Johnson azt mondta, hogy a végső szám körülbelül 90 000 volt.

1968-ban Richard M. Nixon megválasztott elnök tanácsadói annyira bizonytalanok voltak afelől, hányan készek és hajlandók kormányzati tisztviselői állást vállalni, hogy több mint 70 000 levelet küldtek ki a Ki kicsoda Amerikában? című kiadványban szereplő valamennyi személynek, akiktől neveket kértek lehetséges szövetségi szintű kinevezésekhez.

Ez azonban biztosan nem probléma az Obama-átmenet washingtoni főhadiszállásán, ahol ötvennél több munkatárs osztályozza és táplálja be az önéletrajzokat egy számítógépes rendszerbe, amely listázza a jelentkezők szakirányú képességeit és említésre érdemes esetleges politikai támogatóit, mondta egy hivatalos személy.

A felbuzdulást az Obama-kormányzat körüli lelkesedés gerjesztette - meg az, hogy a demokratákban ciklusról ciklusra mohóbban égett a vágy, miután nyolc évig elestek a végrehajtó hatalombeli állás zsákmányától, habár a romló gazdasági helyzet is hozzátette a magáét.

Michael R. Beschloss, az amerikai elnökséget kutató történész azt mondta, "a modern időkben nehéz párhuzamot találni a kormányzati munkába állást illető ilyen mérvű lelkesedésre", ami annál meglepőbb, mert korunkat eddig inkább a kormányzati foglalkoztatás iránti cinizmus jellemezte.

Az afrikai-amerikai Brenda Benton, aki ismert Los Angeles-i politikai körökben, azt mondta, nagyon szívesen dolgozna valamilyen formában a jövendő First Ladynek, Michelle Obamának, akinek "stílusa és az a méltóság, amellyel az adódó helyzeteket kezeli", igen mély benyomást tett rá. Benton elküldte az önéletrajzát a www.change.gov weboldalra, az átmenet adatbázisába, és azon kezdett gondolkozni, hogy kit ismer, aki szólhatna egy jó szót az érdekében.

Az Obama-csapat munkatársai szerint lehet, hogy a beiktatás napjáig akár meg is duplázódik a már hozzájuk beérkezett jelentkezések száma. "Rengeteg ember akar dolgozni a kormányzatban", osztotta meg örömét a riporterekkel David Axelrod, Obama egyik vezető tanácsadója. "Ez nagyszerű. Nagyszerű az ország számára."

De nem feltétlenül nagyszerű a jelentkezők számára, mert valójában csupán mintegy 3300 állás vár betöltésre az új adminisztrációban. Ez azt jelenti, bármily vonzó is a kép, amint lelkes jövevények serege özönlik, hogy megváltoztassa Washingtont, az állást keresők zöme csalódni fog.

Johnson, aki a Fehér Ház Számvevőségi és Költségvetési Hivatalának igazgatóhelyettese, azt mondta, a legtöbben meghökkentek, amikor megtudták, hogy a szövetségi kormányzatban mennyire csekély a politikai kinevezettek aránya, az 1,9 milliós polgári alkalmazotti állománynak mindössze 0,17 százaléka.

Johnson azt is elmondta, hogy a szövetségi főhivatalokban mintegy ezer olyan vezetői állás van, amelynek betöltéséhez szenátusi jóváhagyás szükséges. Ezek rendszerint államtitkári, miniszterhelyettesi és első miniszterhelyettesi állások.

Van továbbá nyolcezer vezetői állás az ún. Senior Executive Service2 kebelében, és a törvény értelmében ennek legfeljebb tíz százalékát, azaz nyolcszázat lehet politikai kinevezettekkel betölteni. Végül, mint Johnson elmondta, minden új kormányzat körülbelül ezerötszáz, úgynevezett C táblás állás fölött rendelkezik; ezek javadalmazása huszonötezertől százötvenezer dollárig terjed. A skála alsó részén találhatók azok az állások, amelyekről az emberek hagyományosan azt gondolják, hogy politikai rendeltetésük van - úgy tartják, éppen megfelelnek valamelyik pártvezető frissen főiskolát végzett unokahúgának.

(Ez összesen kiadja a háromezer-háromszázat, amiben nincs benne több száz szövetségi bíró, diplomata, igazgatótanácsi és bizottsági tag.)

"Ha minden ezer alkalmazottra jut egy vagy két politikai kinevezett, az nem ésszerűtlen", mondta Johnson. "Ez valójában minimális szám, figyelembe véve, hogy minden új kormányzatnak megvannak a saját kezdeményezései, és olyan friss emberekre van szüksége, akik elkötelezettek az új politika iránt."

1 A 2000-es amerikai elnökválasztás kimenetelét 537 floridai voks döntötte el Bush javára.

2 Vezető Kormányzati Közszolgálat.

(Az eredeti cikk 2008. december 6-án jelent meg a New York Times hasábjain)