Cervantes életre kel
Az elmúlt négy év az alapozás időszaka volt, most jön az építkezés - ígéri lapunknak Javier Pérez Bazo, a budapesti Cervantes Intézet nemrég kinevezett új igazgatója. A Vörösmarty utcai spanyol kulturális központot (évekig tartó tervezés és pénzügyi kötélhúzás után) végül 2004 szeptemberében Felipe spanyol trónörökös és a felesége avatta fel. Az intézet eddig főként az oktatásra helyezte a hangsúlyt, ám a korábban a toulouse-i egyetemen spanyol irodalmat tanító, majd a párizsi spanyol nagykövetségen oktatási tanácsosi munkát ellátó Pérez Bazo ennél sokkal többről álmodik. - Azt szeretném, ha az intézet mindenki előtt nyitva állna, és részévé válna a magyar közéletnek. Mintha egy forgóajtó lenne, ami sohasem áll meg, amelyen keresztül állandó a mozgás.
Ennek érdekében első látásra merész újításoktól sem riadna vissza. Januártól (igénytől függően) például gasztronómiai kurzust is hirdetnek, amelyen - az intézet eddig kihasználatlan, ám teljesen felszerelt konyhájában - spanyolul tanítanák a résztvevőket főzni. - A konyha bizonyos fokig egy nép lelkét is bemutatja, és persze egészen más szókincse van, mint amit egy hagyományos nyelvóra kínálhat - magyarázza az új igazgató.
De a szellemi táplálék iránti igényeket is igyekeznek kielégíteni. A 18 ezer kötetes könyvtár és hét-nyolcszáz darabos videotéka már eddig is az intézet büszkesége volt, ám a következő években a spanyol és a latin-amerikai kulturális örökséget szeretnék még közelebb hozni a magyarokhoz, illetve egy kicsit (a Cervantes honlapját kihasználva) a magyar kultúrát is közvetíteni a spanyol nyelvű világ felé. Pérez Bazo arra törekszik, hogy rendezvényeiken mindig legyen magyar részvevő: - Így egyrészt jobban be tudjuk vonni a közvéleményt, másrészt el akarom kerülni a köldöknézést. Elvégre mi, spanyolok is sok mindent szeretnénk megtudni a magyarokról - magyarázza. Példát is hoz: a Federico García Lorcáról tervezett programjukon Radnóti Miklóst is bemutatnák. Nemcsak azért, mert Radnóti fordította a legtöbb García Lorca-verset, hanem a két költőóriás élete is hasonlóan tragikus módon ért véget (García Lorcát a falangisták, Radnótit a nyilasok lőtték agyon). Újítást ígér abból a szempontból is, hogy a spanyolul nem beszélő érdeklődőkre gondolva mindig biztosítanának szinkrontolmácsolást is.
Ez egyedül a filmeknél probléma: csütörtökönként tematikus filmklubot tartanak az elmúlt évtizedek bőséges spanyol (és olykor latin-amerikai) filmterméséből, lehetőleg egy kis beszélgetéssel fűszerezve. Ha megoldható, akkor átugrana Budapestre a rendező vagy a színészek valamelyike. - Ha valódi nagy közönségprogramot tudunk nyújtani, akkor kibérelnének egy magyar mozit. Megpróbálom elhozni Carmen Maurát, Javier Bardemet. Vagy a nemrég bemutatott Bukarest, az elveszett emlékezet című film rendezőjét, Albert Solét, akinek külön pikantéria lenne Budapestre látogatnia: a kommunista Jordi Solé (a későbbi González-kormány kulturális minisztere) fiaként a Franco-korszakban idején száműzetésben, Bukarestben látta meg a napvilágot, de biztonsági okokból Budapesten anyakönyveztették. Így tulajdonképpen félig-meddig magyarnak számít, de még sosem járt Magyarországon.
A több verseskötetet is publikáló Pérez Bazo nem zárkózik el a politikai-társadalmi programoktól sem. A 2010-2011-es spanyol-belga-magyar közös EU-elnökségre készülve jövőre meghívta Budapestre Felipe González egykori kormányfőt, illetve Enrique Barón Crespót, az európai parlament első spanyol elnökét is, egy európai kerekasztalra. - Keresek magyar résztvevőt is, de olyat, aki felül tud emelkedni az ideológián, és képes az államot képviselni, a pártpolitizálást ugyanis mindenképpen el szeretném kerülni.
Az új igazgató elismeri, hogy hajlamos merészeket álmodni, de reménykedik benne, hogy áprilisban "kiköltöztetheti" a Cervantes Intézetet az utcára, és meghívja a budapestieket egy nagy közös paellázásra, zenehallgatásra, utcai mulatságra. Kicsit úgy, mint a francia intézet szokta július 14-én. Bár a költségvetésük nem hasonlítható a gallokéhoz, Pérez Bazo egyelőre optimista: a nyelvtanfolyamokból bizonyos fokig önfenntartóak, és egy-egy nagyobb szabású programhoz a Cervantes központi költségvetéséből vagy a kulturális minisztériumtól is kérhetnek támogatást. - A lényeg, hogy felkeltsük az érdeklődést a spanyol kultúra iránt, hogy aki egyszer eljön hozzánk, annak legyen kedve visszajönni.
