Torkukon akadt a szólásszabadság
A teret 30 teherautóval és több száz rendőrrel zárták le a rendvédelmi erők, amelyek azonosítók nélküli - gyakran civil ruhás - tagjai több tucat személyt, esetenként pusztán arra sétáló járókelőket gyűjtöttek be, "illegális rendezvényen" való részvételért Majakovszkij emlékművénél.
- Szabad országban akarok élni, ott, ahol a hajléktalantól Putyinig mindenkire vonatkozik a törvény - kiáltotta a rendőrkordon mellett álló kamerák felé egy idős asszony, botjára támaszkodva. Ekkor még nem tudja, hogy a rögtönzött nyilatkozat miatt hamarosan rendőrök törnek rá. Igaz, megússza lökdösődéssel, szemben azzal a néhány középkorú férfival, akik a rabszállítóban kötöttek ki, miután az asszonyt ráncigáló különleges rendőri egység (OMON) tagjaira kiáltottak.
- Milyen alapon tiltja meg, hogy a járdán várakozzam? - a fiatalember talán nem tette volna fel a kérdést, ha tudja, hogy a három rendőr válasz helyett kicsavarja a vállát, és a rabszállítóba dobja. - Ha megkérdezed, miért, te is ott találod magad! - veti oda egyikük.
Eközben a téren álló épület tetejéről az "ellenzék ellenzéke", a Kreml-közeli Ifjú Oroszország tagjai ezernyi lapot szórtak le, amelyeken az "amerikai misszionáriusoknak" nevezett ellenzékieket csónakot rázó majmokként ábrázolták. - Van ellenük eszközünk - mondja egy civil ruhás férfi, miután kirángatott valakit a tömegből és átadta a rendőröknek. Az "eszköz" azonban kimerült abban, hogy a csapat szabadon befejezhette tetőtéri akcióját.
A közönség számára ugyanekkor nagy derültséget okozott, hogy az egyik rabszállítóból a konténer felső részén lévő ajtón át az autó tetejére szabadult néhány tüntető. Az utánuk kúszó rendőrök visszanyomták őket a rabszállítóba. A tömeg ezt már nem tapsolta meg.
Bár a városvezetés a forgalom aránytalan akadályoztatására hivatkozva nem járult hozzá a tüntetéshez, a Triumfalnaja teret a rendőrség nyolcszáz rendfenntartóval már reggel lezárta, jóval nagyobb akadályt létrehozva, mint amennyit a tüntetés okozott volna.
- Már akkora nálunk a szólásszabadság, hogy lassan a torkunkon akad - mondta egy járókelő, aki előzetesen nem tudott a rendezvényről. - Jobb lenne, ha mindenki elmondhatná a véleményét, és megjelenhetne a tévében is, de hát erre nincsen semmi esély - legyint a férfi távozóban. A kordonon túl, a háta mögött közben folyamatosan telnek a rabomobilok, fiatal fiúkkal, lányokkal, fotósokkal, idősebb férfiakkal.
- Ott állok, ahol akarok, hagyjon békén - az apró néni olyan határozottan szólt a rohamsisakosra, hogy az inkább kikerülte őt. - Ugyanúgy viselkednek, mint 1956-ban maguknál - mondja, miután leellenőrzött. Megvédeni azonban nem tud a rohamsisakosoktól, akik rajta kívül mindenkit kiszorítanak a karácsonyfával díszített térről. - Hát mennyi helyet fogtok még lezárni?! - kiált az aszszony az egyik civil ruhás rendfenntartó után. - Ha kell, az egész várost, néni!
Moszkva, 2008. december