A többségnek azonban nincs választása. A 142 milliós Oroszországban a Szövetségi Migrációs Hivatal (FMSZ) nyolcmillió külföldi munkavállalót tart számon - ez 20 százalékkal több, mint 2007-ben - döntően a kaukázusi és a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságokból, amelyek számára elsődleges bevételt jelent a külföldön dolgozók fizetése: Tádzsikisztán bruttó hazai termelésének 36 százalékát adja a tavalyi 1,7 milliárd dollárnyi hazautalás. A 26 milliós Üzbegisztán GDP-jének 9 százaléka származik a külföldi munkavállalóktól.

A számon tartott munkavállalók mellett azonban csak becslések vannak az illegális munkavállalók 4-8 millió fős tömegéről. Ők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben, jogilag védtelenek, lényegében csak munkáltatójuk jóindulatán múlik, hogy megkapják-e fizetésüket. Többségük otthon is reménytelen helyzetben volna, így inkább maradnak, noha épp az őket nagy számban foglalkoztató építőipart érintette elsőként súlyosabban a gazdasági válság, fokozva az egyébként is erős oroszországi idegenellenességet.

Pedig a bevándorlók többsége alacsony szakképzettséget igénylő és alacsony fizetést nyújtó ágazatokban dolgozik: ma már nem igen látni "szláv külsejű" utcaseprőt, de bevándorlók a nagyáruházak rakodómunkásai, eladói, az éjjel is nyitva tartó sütödék dolgozói. Az 50 éves moldovai Julia is hazakészül: három évig egy 22 emeletes ház gondnokaként dolgozott, napi 14 órát. De nem a krízis miatt megy el, hanem, mert unokája született, akire ő fog vigyázni. A lánya ugyanis Olaszországban dolgozik.