Liberális-konzervatív harc indulhat az orosz egyházban
A gyászolók között a görögkeleti egyházak vezetőin túl a római katolikus és protestáns egyházak, muzulmán és izraelita vallási vezetők is képviseltették magukat. A gyászszertartáson jelen volt Dmitrij Medvegyev államfő, Vlagyimir Putyin kormányfő, Alekszandr Lukasenko fehérorosz és Borisz Tadics szerb elnök.
II. Alekszij végleges utódját fél éven belül választja meg az egyházi nagygyűlés. Az orosz sajtó szerint a választás tétje, hogy az egyház a "liberális" vagy a "konzervatív" utat választja a jövőben. Egyelőre a liberálisok csoportja tűnik erősebbnek: a Szent Szinódus az egyház ideiglenes vezetésével az RPC külügyeiért felelős szmolenszki-kalinyingrádi metropolitát bízta meg. A 62 éves Kirill a Szent Szinódus állandó tagjai közül nemcsak a legfiatalabb, de a legismertebb közéleti szereplő is, többek között televíziós vallási műsora révén. Legesélyesebb ellenfelének az egyház belügyeiért felelős konzervatív Klement számít. A végső döntés a gyakorlatban nemcsak az egyháztól, hanem a Kreml vezetésétől is függ, ami ismét Kirill pozícióit erősíti.
A moszkvai patriarchátus eddigi fennállásának 421 éve alatt több mint két évszázadon pátriárka nélkül működött. Paradox módon csak a bolsevik hatalomátvétel tette lehetővé a pátriárka tisztségének visszaállítását. Igaz, a sorsolással megválasztott Tyihon pátriárka 1925-ben bekövetkezett halála után 1943-ig ismét nem volt állandó feje az egyháznak: az ideiglenes vezetéssel megbízott Pjotrt 1925 decemberében letartóztatták - fogságban halt meg 11 évvel később -, és az őt követő Szergij is csak élete utolsó évében vált hivatalosan is pátriárkává. Az egyházi elit lényegében állami hivatalnokrétegként működött 1917 előtt is, változást nem ez, hanem a húszas években meginduló nyílt üldözés, templomrombolás jelentett. Az egyház érdemi ellenállást nem tudott kifejteni, a kormány jóváhagyásával kinevezett Szergij, majd a második világháború utáni két "szovjet" pátriárka - I. Alekszij és Pimen - vezette intézmény nem hallatott önálló hangot. 1990-ben sem az egyház, mint inkább a posztszovjet orosz állam változott meg, támogatva az egyház megerősítését. Kétségtelen, hogy az ekkor megválasztott II. Alekszij által vezetett, külsőségeiben látványosan átalakuló, állami segítséggel új templomokat építő, szervezetileg megerősödő RPC hangja ma jobban hallható, ám a hang pontosan illeszkedik az orosz vezetéséhez. (Ny. G.)
