Az idei alternatív Nobel-díjas harca az árnyékos oldalon lévőkért
A boszniai tömeges erőszakokról szóló, a Stern magazinban olvasott riport 1992 őszén anynyira felháborította Monika Hausert, hogy a német orvosnő úgy érezte: tennie kell valamit a meggyalázott lányokért és asszonyokért. Alig telt el néhány hét, Hauser az akkor még háború dúlta övezetbe utazott, s rákövetkező évben, Zenicában létrehozta a megerőszakolt nőket gondozó első központot. - Mai eszemmel biztosan nem vágtam volna egyedül neki az útnak - idézte a FocusOnline a Medica Mondiale alapítóját, akinek segélyszervezete időközben Afganisztántól Indián és Indonézián át Kongóig közel egytucatnyi országban folytat a boszniaihoz hasonló projekteket.
A kalandos kezdetek után jó másfél évtizeddel Monika Hauser komoly civil elismerésben részesült: a családjával Kölnben élő nőgyógyász szakorvos lett az alternatív Nobel-díj egyik idei kitüntetettje. A hétfői stockholmi ünnepi rendezvényen is "harcos" maradt. Beszédében azt sürgette, hogy a nemzetközi közösség a nemi erőszakot kínzásnak és ebből következőleg emberi jogsértésnek definiálja, illetve büntesse. - A háborús körülmények megsokszorozzák a szexuális erőszak-potenciált. Az erőszaktevőket csak az rettentheti vissza, ha kínzásért felelősségre lehet őket vonni. Aki ezt az emberi jogsértést nem ismeri fel, az lényegében maga is tettestárssá válik - hangoztatta a 49 éves német aktivista.
Hauser az AP hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy a zenicai központban eddig több mint hatvanezer nőt részesítettek orvosi és pszichológiai segítségben. A sikeres terápiához azonban bizonyos alapfeltételek mindenképpen szükségesek. - Ha valaki éhezik, azzal lehetetlenség a lelki megrázkódtatásról beszélni - mondta a Svájcban született és nevelkedett, orvosi tevékenységét a Ruhr-vidéken kezdő alternatív Nobel-díjas családanya. Bírálta a német katonai vezetést is, mert szemet huny afelett, hogy az Afganisztánban szolgáló Bundeswehr-katonák prostitúcióra kényszerített nők szexuális szolgáltatásait veszik igénybe. Az idén megjelent életrajza előszavában azt vallja: mivel egy nyugati országban született, tanulhatott és karriert futhatott be, privilegizált helyzetben érzi magát azon nőtársaival szemben, akiknek mindez nem adatott meg. Éppen ezért kötelességének tartja, hogy privilégiumait az árnyékos oldalon lévők megsegítésére használja fel.
