Az Európai Bizottság tagjainak csaknem fele jelezte, szívesen vállalna még egy ötéves megbízatást: a portugál José Manuel Barroso elnök áll az élen a folytatni vágyók hosszú sorában, s olyannyira szeretne újrázni, hogy igyekszik elhatárolni magát az európai néppárti gyülekezettől s politikailag semlegesként feltűnni. Maradna azonban a biztosok túlnyomó része is.

A szándék azonban kevés. Két fejlemény befolyásolhatja, ki marad, és ki megy. Egyrészt a parlamenti választás. Ha a néppártiak alkotják a legnagyobb frakciót a júniusi erőpróba után, akkor valószínűleg megtartják Barrosót. De ha a szocialisták kerekednek felül, akkor alighanem Poul Nyrup Rasmussen volt dán miniszterelnök, az európai szocialisták vezére lép a helyére. A biztosokat persze a tagországok küldik, de az elnökön sok múlik a portfóliók elosztásakor. S a mindenkori belpolitika határozza meg az egyes tagállamokban, vajon kit támogatnak, s kit nem. De a parlament is beleszól a kinevezési folyamatba.

Máris hallani például olyan találgatásokat, hogy a liberális Kroes helyére a holland kereszténydemokraták és munkáspártiak is állítanának jelöltet, hiszen a versenyügyi biztos már a második liberális holland - Bolkenstein után. Az esélyesek között tartják számon a jelenlegi konzervatív Timmermans Európa-ügyi minisztert. A francia Barrot 72 éves, s meglehet, a kora miatt hívják vissza, miközben Michel Barnier agrárminiszter és volt biztos beülne a helyére. Az osztrák Ferrero-Waldner megpályázná az energiaügyi tárcát, miután Piebalgs lett biztos távozik Brüsszelből. Ám elképzelhető, hogy az új osztrák kormány, amelyben a szociáldemokratáké a többség, mást küldene, például Maria Berger volt igazságügy-minisztert. A belga (vallon) fejlesztési biztos, Louis Michel helyére a flamand Karel De Gucht liberális külügyminiszter kerülhet. A német Verheugen iparügyi biztos is elhagyja Brüsszelt, ám bizonytalan, ki követheti, hiszen Németországban szeptemberben várhatóan választásokat rendeznek. De hallani például a volt bajor miniszterelnök, Stoiber nevét, s nem zárható ki a parlamenti szocialista vezér, Schulz sem.

A német Pöttering után, ki "egyszerű" képviselőként szeretne jövő nyáron visszaülni a padsorokba, a volt lengyel kormányfő és néppárti Jerzy Buzek lehet a törvényhozás elnöke, ám ha a szocialisták alkotják a legnagyobb frakciót, akkor Schulz.

Másrészt, ha lehet, még izgalmasabb kérdés, hogyan tudja az Európai Unió feloldani az intézményi válságából fakadó ellentmondásokat. Miután az írek elutasították a lisszaboni szerződést, a nizzai dokumentum mutatja az utat. Ennek szellemében a tagországok számánál kevesebb biztosnak marad hely. Akadnak olyan nézetek, hogy nem eggyel, hanem nyolccal-tízzel csökkentik a létszámot, de hogy milyen alapon, azt senki nem tudja, vagy nem meri megmondani. Ám ha az írek újabb népszavazást szerveznek, mint ígérik, s a szerződés esetleg már 2010 elején életbe lép, akkor viszont a biztosok számát csak 2014-től kellene mérsékelni. Csakhogy a dublini kormány szeretné elérni, hogy módosítsák a lisszaboni szerződést, s maradjon az egy tagország - egy biztos elv. Ha errefelé indulnak el az egyeztetések, akkor az ellentmondást valamiképpen fel kellene oldani, s előre dönteni az új bizottság létszámáról, még mielőtt esetleg csökkentik, majd növelik. A nizzai és a liszszaboni dokumentum a parlamenti férőhelyek számát is eltérően állapítja meg, s a jövőre nézve ez is érdekes fejleményeket tartogat: ha Nizza alapján választják meg az új törvényhozást 2009-ben, de 2010-től esetleg már az új szerződés szerint kellene működnie az uniónak, például külügyminiszterrel és elnökkel.

A francia Szocialista Párt árnyékkormányának nők jogaiért felelős megbízottjává nevezték ki a tisztújító gyűlésen Gurmai Zita európai képviselőt, aki az MSZP-ben és az Európai Szocialista Pártban is a női jogok szószólója. A magyar képviselő szerint az európai értékek mentén politizálni kívánó Martine Aubry új elnök felismerte, hogy a nők szerepét erősíteni kell. Ezért kérte fel a témában magyar politikust a feladatra.

Barroso és csapata