Nikkelt ittak az EU-főnökök
Igyák csak tovább! - írta a The Times brit napilap (enyhén szólva euroszkeptikus) olvasója, miután kiderült, hogy a brüsszeli Berlaymont-palota méregdrága kávéfőzőiből méreg folyik. Méghozzá nem is akárhol: az Európai Bizottság székházában az EU-biztosok kabinetjeit látták el új, formatervezett olasz gépekkel, megkímélendő az unió elfoglalt főnökeit a sorban állástól a kávézóban.
Csakhogy Danuta Hübner regionális politikáért felelős EU-biztos beosztottjának, Alexander Justnak feltűnt a fekete ital különös íze. A kíváncsi munkatárs a kávéfőzőből - a saját pénzén - vízmintákat küldött szülőhazájába, Ausztriába, ahol egy laboratóriumban kimutatták: a nikkeltartalom a megengedett 170-szerese, az ólomtartalom pedig 16 százalékkal haladja meg a határértéket. Némi töprengés után kihúzták a konnektorból mind a húsz, egyenként hatezer eurós (másfél millió forintos) berendezést, amelyet az egyik legrangosabb olasz gyártótól, a Cimbalitól rendeltek.
Megrázónak mindenki mást talált. Günter Verheugen ipari ügyekért felelős EU-biztos (a Der Spiegelnek nyilatkozva) a kávéfőzők árát nevezte megdöbbentőnek, és közölte: a kollégáitól sem kapott választ arra, hogy ki döntött a beszerzésről. Hozzátette, hogy az előző, szerényebb masinák is tökéletesen működtek. Néhány tisztségviselő - állítja az International Herald Tribune - már korábban morgolódott, amiért feleslegesen költik az európai adófizetők pénzét efféle luxusgépekre.
Sokkolónak a laboreredményeket minősítette Alexander Just, és ezt a véleményét jó néhány kollégája oszthatja. Főleg, miután sietve körlevelet küldtek az érintetteknek, benne a magas nikkeldózis okozta tünetek leírásával (bőrproblémák és emésztési zavarok, elsősorban az allergiára hajlamos egyéneknél). Mindjárt egy orvos nevét és telefonszámát is megadták az egészségükért aggódó munkatársaknak. Az Európai Bizottság újra elvégeztette a teszteket, és egy másik cég is ugyanarra a végeredményre jutott.
Meghökkent a fejleményeken a milánói központú Cimbali cég is, amely 1912 óta gyártja a kávéfőző gépeket. Luca Dussi marketingigazgató nem győzte hangsúlyozni, hogy a termékeik "megfelelnek minden nemzetközi követelménynek". Szerinte nem a kellő körülmények között végezték el a vizsgálatokat, amelyeket így megismételnek (más kérdés, hogy ezt már a brüszszeli bizottság is megtette).
Pedig a Cimbali-masinák fogalomnak számítanak - Észak-Portugáliában, főként Portóban például sokan cimbalino névvel illetik a kávét. Ha az örök vetélytárs Lisszabonban valaki cimbalinót kér, máris tudják, honnan érkezett...
A legelképesztőbb mégis az Európai Bizottság egyik szóvivőjének nyilatkozata, amely a borsos árú berendezések megvásárlását próbálta indokolni. "Hány olyan minisztert ismernek, akik sorban állnak a kávézóban, és ez önök szerint az idejük ésszerű felhasználása? Az EU-biztosok sem ülnek és kávéznak ott egész nap. Ezek a gépek nyilvánvalóan drágábbak, mint amilyen önöknél vagy nálam van, de gyakoribb használatra tervezték őket. Azt gondolom, a közpénzek értelmes felhasználása ez, mert nem akarjuk, hogy a biztosok sorban állásra pocsékolják az idejüket."
Tiszta sor.
Azbesztmentes Berlaymont, negyvenöt lifttel
A rákkeltő azbeszttől tizenhárom év alatt sikerült mentesíteni az Európai Bizottság brüsszeli székházát, a Berlaymont-palotát. Az épületet 1991-ben ürítették ki, és akkor még abban reménykedtek, hogy öt év alatt teszik az egészségre ártalmatlanná. Az azbeszt okozta egészségkárosodás miatt harmincöt uniós alkalmazott indított pert, közülük tizennyolcan meghaltak. A felújítás költségei ráadásul a tervezett sokszorosára nőttek.
A Brüsszel jelképének számító Berlaymont alapterülete 241 515 négyzetméter. A föld alatt négy, a föld felett tizennégy szintet foglal el. A 13. emeleten lévő nagy tanácsteremben ülésezik hetente egyszer az Európai Bizottság. Az épületben negyvenöt lift és tizenkét mozgólépcső működik.
