A szakszervezetek igencsak örülnek, hogy a Bush elnökkel nyolc éven át folytatott küzdelem után barátot tudhatnak majd a Fehér Házban, s azt tervezik, hogy kampányt indítanak az általános egészségügyi ellátás, valamint egy olyan, nagyszabású gazdaságösztönző program érdekében is, amely munkahelyeket teremt és ellensúlyozza a visszaesést.

"Rövid és hosszú távon egyaránt a fő prioritásunk az, hogy a gazdaságot a dolgozó amerikaiak érdekeinek szolgálatába állítsuk", mondta Andy Stern, a Service Employees International Union1 nevű szakszervezet elnöke.

Ám a nagyvállalati Amerika máris hadat üzent a munka világa által a szakszervezeti szerveződés megkönnyítését célzó új törvényért indított kampánynak.

"Ez lesz az Armageddon, a két oldal végső nagy csatája", mondta Randel Johnson, az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarájának munkaügyi politikáért felelős alelnöke.

A munka világának első számú prioritása a Munkavállalók Szabad Választása Törvény2 elfogadása, ezt petíció-ellenőrzési törvénytervezetnek is nevezik. Ez feljogosítaná a munkavállalókat arra, hogy belépjenek a szakszervezetbe, ha valamely munkahelyen az ott dolgozók többsége aláírta a petíciót, jelezve, szakszervezetet akar. Üzleti csoportok támadták a tervezetet, mondván az megfosztja a munkáltatókat attól a joguktól, hogy titkos szavazást követeljenek annak megállapítására, akarnak-e szakszervezetbe szerveződni a dolgozók.

Miután a magánszektorban dolgozók körében 7,5 százalékra - az 1983-as arány egyharmadára - csökkent a szakszervezeti tagság, a szakszervezetek úgy gondolják, hogy csak e törvénytervezet elfogadása fordíthatja meg tagságuk és hatalmuk elvesztésének irányát. Egyes szakszervezeti vezetők azt jósolják, ha a törvénytervezetet elfogadják, az országosan 16 millió tagot számláló szakszervezetek a következő néhány évben legalább ötmillió dolgozóval gyarapíthatják soraikat.

"Valóban alapvető változásra van szükségünk, hogy ellensúlyozni tudjuk a nagyvállalatok hatalmát és visszafordítsuk a középosztály hanyatlását", mondta John J. Sweeney, az AFL-CIO3 elnöke, "és mi ezért támogatjuk a Munkavállalók Szabad Választása Törvényt". (...)

Sweeney azt mondta, a szakszervezetek kiállnak egy olyan ösztönző programért, amely beindítaná a gazdaság motorját, ugyanakkor megsegítené a visszaesés kárvallottjait. Szükségesnek látja a munkanélküli-járulékok kiterjesztését, az élelmiszer-utalványok finanszírozásának növelését, a detroiti autógyárak megmentését szolgáló terv elfogadását, és azt, hogy azonnal kezdjenek többet költeni utak, hidak és iskolák újjáépítésére.

Thomas J. Donohue, a kamara elnöke, azzal bírálta a petíció-ellenőrzési törvénytervezetet, hogy az a szakszervezetek által elvárt "fizetség", amire a választási kampányban tett erőfeszítéseikért cserébe számítanak.

Bill Samuel, az AFL-CIO kormányzati kapcsolatokért felelős igazgatója, nem értett egyet ezzel, megjegyezve, hogy szenátorként Obama megválasztott elnök és Joseph Biden leendő alelnök egyaránt a törvényjavaslat társbenyújtója volt.

"Itt nem visszafizetésről van szó", mondta Samuel. "Arra számítunk, hogy az új kormányzattal olyan közös prioritások alapján fogunk együttműködni, amelyek a dolgozók felemelését és a gazdaság javítását állítják a középpontba."

Az AFL-CIO és a rivális Change to Win4 szakszervezeti szövetség egyaránt teljes mellszélességgel bevetette magát az Obama melletti kampányba, és a szakszervezeti vezetők elmondása szerint a választási hadjárat idején a szakszervezetek és politikai akcióbizottságaik csaknem 450 millió dollárt költöttek.

Szakszervezeti vezetők azt mondják, kulcsszerepük volt abban, hogy Obama jó néhány olyan államban is nyert, ahol a verseny különösen kiélezett volt, így Floridában, Indianában, Nevadában, Ohióban, Pennsylvaniában és Wisconsinban. A Peter D. Hart Research Associates által a szavazók körében végzett felmérés szerint az AFL-CIO-hoz tartozó szakszervezetek tagjainak 67 százaléka a demokrata párti Obamára, és 30 százaléka republikánus riválisára, John McCain szenátorra voksolt. (...)

Habár a kereskedelmi kamara késznek tűnik, hogy együttműködjék a szervezett dolgozókkal egy gazdaságösztönző csomag támogatásában, Donohue, a kamara elnöke azt mondta, nem lenne bölcs dolog Obama részéről, ha most, amikor a gazdaság ilyen rossz állapotban van, magáévá tenné a Munkavállalók Szabad Választása Törvény ügyét. Azt mondta, hogy a törvénytervezet - más, a szakszervezetek által támogatott, de a vállalkozások költségeit növelő törvénytervezetekkel együtt, például azzal, amelyik évi hét nap fizetett betegszabadságot garantálna a legtöbb dolgozónak - kárt okozna a vállalatoknak, amikor közülük sok amúgy is a fennmaradásáért küzd. (...)

Kamarai vezetők kifejezték meggyőződésüket, hogy a szenátusban elegendő támogatottságuk van a törvénytervezet leállításához, ami az üzleti és a szakszervezeti oldalt egy kompromisszumos változat kialakítására serkentheti. (...)

Az eredeti cikk 2008. november 9-én jelent meg a The New York Timesban

Lábjegyzet

1 A szolgáltatásban dolgozókat tömörítő szakszervezet az USA-ban.

2 A szakszervezeti szervezkedést könnyítené a titkos szavazás kizárásával.

3 Az USA legnagyobb szakszervezeti szövetsége.

4 Változás a Győzelemért, 2005-ben létrejött szakszervezeti szövetség.