Mégis, kinek az elnöke?
CHICAGO - És miért ne lehetne az? E napokban mindenki a magáénak akarja tudni Obamát. Az afrikai-amerikaiak nyilván, de úgyszintén a spanyol ajkú amerikaiak, a zsidó amerikaiak, a mozlim amerikaiak, és még a faji diszkrimináció bűnének érzéseitől megtisztuló fehér amerikaiak is. A fiatalok, az internetes aktivisták, a kétpárti közmegegyezést építők, a keleti parti elitek, a hollywoodiak. A liberálisok, a centristák, sőt még némely, reagani képességeket belelátó konzervatívok is. A britek, a németek, és más, Bush Amerikájától elhidegült külföldiek.
"Olyan vagyok, mint egy Rorschach-teszt"(1), jegyezte meg egy alkalommal Obama a kampányban. "Még ha végül csalódnak is bennem az emberek, valamit mégis nyerhetnek".
A Rorschach-rész a kampány befejeztével elhalványulhat, ám a teszt rész itt marad. Igen sokféle benyomás él arról, hogy ki is Obama, és mit képvisel, s ezek összebékítése legalább olyan meghatározó kihívásnak bizonyulhat, mint a gazdaság rendbetétele.
Kinek az elnöke ő? A tanácsadói persze rendre azt fogják mondani, hogy ő minden amerikai elnöke. De ez nem ilyen egyszerű. Végül is a kormányzás közben válik élessé a kampány során még fátyolos kép. Végül is döntések születnek, és illúziók vesznek el. És oly sok híve áldozott oly sok szenvedélyt Obamára, hogy alighanem nagy a csalódás lehetősége.
A megválasztott elnöknek a választások óta tett első néhány lépése és nyilatkozata olyan kezdeti jelzésekkel szolgált, amelyeket máris sokkal szélesebben értelmeznek. Például első kinevezésével barátját, Rahm Emanuel illinoisi képviselőt tette meg fehér házi kabinetfőnökévé.
Egyes bírálói ezt úgy ítélték meg, hogy Obama elárulta a kampányígéretét, miszerint a washingtoni pártpolitikai választóvonalakat áthidalva, "új politikát" fog kialakítani, miután Emanuel éppen annak a régi politikának a mestere, hogyan kell az ellenzéket felszalámizni. Mások viszont inkább annak tulajdonítottak ideológiai jelentőséget, hogy Emanuel mindig is a szószólója volt a centristább politikának a kereskedelem és a bűnözés kérdéseiben, valamint a jóléti ügyekben.
The New York Times
Az, hogy a hatalomátvétel lebonyolítására Obamának Emanuelre és Bill Clinton elnök kormányzatának más veteránjaira esett a választása, ellentétes volt ama üzenetével, hogy végre túl kell lépni a Clinton-korszakon. Még meghökkentőbb volt az a múlt heti döntése, hogy kipuhatolja, elvállalná-e esetleg éppen Hillary Rodham Clinton a külügyminiszteri posztot(2). A Clinton-tábor örül, ám azok, akik Obamában a múlttal történő világos szakítás emberét látták, találgathatják, hogy akkor ez most mit jelent. (...)
Obama kinek-kinek még most is az, akinek az illető látni akarja.
"E tekintetben engem John Kennedyre emlékeztet", mondta Peter H. Wehner, a volt Bush-kormányzat korábbi fehér házi tisztviselője, aki most a konzervatív Etika és Közpolitika Központnál dolgozik. "Kennedyről szóló könyvek olvastán, megfigyelhető, hogy az entellektüelek vele beszélgetve úgy érezték, hogy ő is entellektüel; a politikusok vele beszélgetve úgy érezték, hogy ő is politikus. Megvolt benne az a képesség, hogy az emberekkel elhitesse önmagáról, hogy ő az, akit akarnak, és akit keresnek. Úgy érzem, egy kissé Obama is ilyen, és mindenki a magáénak akarja majd tekinteni őt."
Obamának van egy előnye néhány más elnökkel szemben, nevezetesen, hogy egyszeri politikai jelenségként tűnt fel, aki valószínűleg egyetlen jól körülírható csoportnak sem tartozik a megválasztásáért. Amíg Ronald Reagan erőteljesen a vallási konzervatívokra támaszkodott, és Bill Clinton a függetlenek bevonása érdekében a centrum felé akarta tolni a pártját, addig Obama nem határozta meg önmagát erőteljes ideológiai fogalmakkal, akkor sem, ha a korábbi állásfoglalásai és a programja nagyjából a centrumtól balra helyezkednek is el.
Ám éppen Obama srófolta fel enynyire a várakozásokat oly sok különböző választói csoport körében. Az előválasztások idején hirdetéseiben sürgette a demokratákat, hogy szavazzanak rá, mert ő nem kisebb dolgot visz majd végbe, mint hogy "megmenti bolygónkat", ami kampányígéretként alighanem még a tyúkot minden fazékba szlogent is veri.
"Óriási nyomás fog nehezedni rá, hogy teljesítsen, hogy megfeleljen ezeknek a várakozásoknak", mondta Tom Andrews, volt maine-i demokrata képviselő, aki most a Win Without War(3) aktivista csoport országos igazgatója.
És e nyomást gyakorlók között lesznek azok, akik Andrewsszal együtt ellenzik az iraki háborút. Egy korai tesztje lesz ennek, kit szemel ki Obama a védelmi miniszteri posztra. Tanácsadók szerint azt fontolgatja, hogy a pártok felettiség megmutatására, felkéri Robert M. Gatest, a Pentagon jelenlegi főnökét, maradjon posztján, legalábbis egy ideig(4). Andrews szerint ez viszont aláaknázná Obamának a háború befejezésére irányuló kampányának alapeszméjét.
"Természetesen, mindenki elismeri, hogy Gates és Rumsfeld között ég és föld a különbség", mondta Andrews, Gates elődjére, Donald H. Rumsfeldre utalva. "De mégis, lapoznunk kell, új irányra van szükség, és világos, erőteljes üzenetekre, ideértve azt is, hogy ki lesz a védelmi miniszterünk. A legerősebb üzenet az lenne, ha egy új szemléletű, új csapatot léptetnénk hivatalba."
Alighanem nem lesz még egy olyan terület, amely akkora feszültséget fog gerjeszteni, mint a faji viszonyok. Obama egy faji ügyekben régóta megosztott ország első afrikai-amerikai elnökeként olyan ellentétes irányzatokkal fog szembe kerülni, mint elődei közül senki sem, megtestesítve a népesség sokáig jogfosztott rétegének reményeit, ám azzal az elhatározással, hogy nem hagyja magát régi paradigmákba zárni. Sok cselekedetét fogják faji optikán át vizsgálni, kormányának összetételétől egészen addig, mennyire kezeli prioritásként a fekete amerikaiak számára történelmileg fontos ügyeket.
Obama a kampány csaknem két éve alatt sikeresen kivédte az ilyesféle nyomást, és most majd újra meg kell ezt tennie. "Továbbra is bizonyos értelemben mesteri manipulátornak kell maradnia, aki tudja, hogyan hajózzon a különböző erők között", mondta Bennie G. Thompson képviselő Mississippi államból, a Kongresszusi Fekete Munkacsoport Intézetének elnöke. "Olyan fickónak ismertük meg, aki megőrzi hidegvérét a golyózáporban".
James E. Clyburn dél-karolinai képviselő, többségi frakcióvezető-helyettes egyszersmind a legmagasabb rangú afrikai-amerikai a Kongresszusban, azt mondta, Obama meg fogja mutatni, hogy tud bátor lenni, anélkül, hogy radikális volna, és legtöbb fekete híve el fogja ismerni, hogy a gazdasági helyzet behatárolja, mit tehet.
"Tudja, hogy vigyáznia kell, ne billenjen ki se balra, se jobbra", mondta Clyburn. "Jól kijelölt határok között játszik. Minden, ami azoktól túlságosan balra vagy túlságosan jobbra van, nagyon rögössé tenné számára az elnökséget. A legtöbben ezt megértik. Nem mindenki, és ezt azért mondom, mert hallottam emberektől, de a legtöbben igen."
Meglehet, ám az afrikai-amerikaiak nem az egyedüliek, akik Obamában páratlan hőst látnak, és igen sokan akarnak azonnali cselekvést. Minden három spanyol ajkú szavazó közül kettő Obamát támogatta, ami az exit pollok tanúsága szerint 13 százalékpontos növekedés a négy évvel korábbihoz képest, és körükben több mint 30 százalékkal megugrott a részvételi arány. Spanyol ajkú vezetők azt mondták, hogy ők biztosították a győzelemhez szükséges szavazattöbbséget Floridában, Új-Mexikóban, Coloradóban és Nevadában.
"Úgy érezzük, hogy a választásnak nagy volt a tétje számunkra, és ez hozta a történelmi részvételi arányt", mondta Janet Murguía, a La Raza(5) Országos Tanácsának elnöke. Ez az érdek-képviseleti csoport nem sokáig várt, hogy nyilvánosan afelé nyomja a megválasztott elnököt, hogy fontos fehér házi és kormánypozíciókkal ismerje el ezt a támogatást.
"Határozottan számítunk rá, hogy valamikor még az első ciklus idején felelős erőfeszítést látunk a bevándorlási reform ügyében", mondta Janet Murguía. "Nagy hiba lenne, ha nem cselekednénk e fontos célt illetően."
Vagy az összes többi fontos célt illetően, amelyeket, mint hívei feltételezik, a megválasztott elnök kezelni fog. Elvégre egy bolygót kell megmentenie.
Az eredeti cikk 2008. november 16-án jelent meg a The New York Timesban
Lábjegyzet
1. Herman Rorschach svájci pszichiáter, a tesztet ő fejlesztette ki az 1920-as években. A vizsgált személy tintafoltokra adott válaszait értékelik.
2. A cikk megjelenése óta eldőlt, hogy Obama Hillary Clintont kéri fel külügyminiszternek.
3. Győzz háború nélkül több tucat szervezet koalíciója az iraki háború ellen.
4. Obama szakértői szerint gyakorlatilag kész a megegyezés, Gates marad a posztján.
5. A spanyol ajkú lakosság esélyeit javítani kívánó emberi jogi, civil szervezet.
