Ezt a várost - benne a külföld szemében kis jelképnek számító luxusszállodákkal, irodaépületekkel, az utazó és megtelepült idegen üzletemberek tömegével - majdhogynem kötelező nem szeretni. Az irigyeknek, akikből van bent is, kint is elég. A globalizáció áldásaiból nem részesülő, veszetten hagyományőrző hindu nacionalistáknak és a határon túli (pakisztáni) muzulmánoknak, akik az ősi ellenség gyarapodását (és önnön gazdaságuk omladozását) nehezen tudják elviselni. Vagy sehogy.

Az öntudatában is erősödő, a globalizált világba tankönyvszerűen integrálódó India sokakat irritál. A földrajzi kontextuson kívül ez a "lelki kontextus", amiből nem lehet kiragadni a véres terrormerényleteket. India ma a határon túlról - és sajnálatos módon hazai tenyésztésből is - származó terrorizmus kiemelt célpontja. Irakot nem számítva, a világon sehol nem követtek el annyi terrormerényletet az idén, mint e nagy országban. De már nem olyan könnyű, mint volt, reflexszerűen Pakisztánra, annak valóban sötét machinációkról ismert titkosszolgálatára, az általa támogatott kasmíri fegyveres iszlamista csoportokra mutogatni. Már csak azért sem, mert a csaknem 15o milliós, békés indiai muzulmán közösségben valóban születtek olyan szerveződések, amelyek gyaníthatóan "benne voltak" egyik-másik minapi merényletben. De legfőképpen azért nem, mert Aszif Ali Zardari képében ma Pakisztánnak olyan elnöke van, aki hónapok óta "robbantgatja" országa India-ellenes, tradicionalista tabuit, s minden elődjénél ígéretesebb békepartnernek tetszik India számára. Zardari október elején azt mondta, "India soha nem volt fenyegetés" Pakisztán számára. Holott a pakisztániak eddig mindig az indiai fenyegetéshez képest határozták meg önnön identitásukat, tennivalóikat. Ugyanő jelentette ki, hogy a muzulmán többségű indiai Kasmír tartomány elszakadásáért harcoló csoportok terroristák. Eddig az volt a mantra, hogy "népfelkelők". Végül, pár napja azzal állt elő, hogy Pakisztán bizonyosan nem vetné be elsőnek atomfegyvereit India ellen. Eddig csak India szorgalmazta az első csapásról való kölcsönös lemondást.

Hajlanék arra, hogy olyan csoportokat és személyeket véljek a mumbai mészárlás mögött, akik, ismervén az indiaiak "mutogatós reflexeit", a Pakisztán-ellenesség újraszerkesztett csapdája felé terelnék India kormányát. Nehogy jó viszony legyen végre a két ország között. Eddig Szingh miniszterelnök annyit mondott, tudomására hozza majd "a szomszédoknak" (így, név nélkül), kormánya nem tűri, hogy az ő területükről indítsanak India ellen terrorista támadásokat. Szerintem imádkozik, hogy ennél tovább ne kelljen mennie.

Persze az is rettenetes volna, ha kiderülne, hogy indiai muzulmánok robbantgattak, mert akkor nehéz lesz majd feltartóztatni a hinduk sokszor megtapasztalt kollektív bosszúvágyát. Amiképp a hindu nacionalista politikai ellenzék menetelését is. Júniusban választások lesznek.