Kína legújabb közellensége a Guns N' Roses
A lemezt minden bizonnyal betiltják Kínában, bár a tiltakozás egyelőre nem érte el a teljesen hivatalos szintet. A kínai külügyminisztérium nem reagált az AP nekik küldött kérdéseire. Egy névtelen forrás anynyit mondott csupán: ehhez szükségtelen kommentárt fűzni. A Guns N' Roses nem siette el a munkát: 1994-ben kezdtek dolgozni a hanganyagon, de több mint tízéves szünetet tartottak a munkában. A zenei szaksajtó viccelődött is: előbb lesz Kínában demokrácia, minthogy a Chinese Democracy napvilágot látna.
A Global Times cikkének címe egyértelműen kifejezi a felháborodást: "Egy amerikai együttes Kínát dühödten támadó lemezt adott ki". A lap meg nem nevezett internetes forrásokra hivatkozva azt írja, az album része "egy olyan tervnek, amelyet a Nyugat sző, hogy a demokrácia örve alatt világuralomra törjön". Ezzel az albummal Kína külön is a célkeresztbe került, teszi hozzá az újság.
A Global Times nem részletezte, miért olyan sértő a Guns lemeze. Csak az album címét idézte, a dalszövegeket nem. Az viszont igaz, hogy a címadó dal említi a Falun Kung szektát, azt a százmilliós vallási mozgalmat, amelyet Kína évekkel ezelőtt betiltott.
"Ha a nagy fal meginog, csak magatokat okolhatjátok," szól a szám egyik sora. Néhány dal már most meghallgatható az együttes honlapjain és videomegosztó oldalakon. Elképzelhető, hogy Kínában ezeket is megpróbálják majd blokkolni a hatóságok, amelyek változatlanul szigorúan cenzúrázzák a médiát, és amennyire tudják, az internetet is.
Kína korlátozott számú külföldi albumot enged kiadni az országban, sőt az élő koncerteket is szabályozzák. Az előadóknak tételes listákat kell küldeniük a szervezés során, hogy milyen számokat játszanak majd, milyen változatban. Ezeket a listákat a legnagyobb együttesek esetében is keményen átnézik. Még a Rolling Stonesnak is megtiltották, hogy néhány szókimondóbb számot eljátsszanak 2006-os turnéjuk kínai állomásán.
A szigort keményedett, mikor az izlandi énekesnő, Björk Sanghajban egy idei koncertje után "Tibet!" kiáltásokkal zárta az előadást. Ezután a bürokraták olyan szigorúak lettek, hogy néhány koncerten még a számok eredetileg benyújtott és jóváhagyott sorrendjét sem voltak hajlandók megváltoztatni.
Az előadók mégis bízhatnak benne, hogy eredeti mondanivalójuk a kínai közönséghez is eljut, ugyanis a kínai hatóságok is jórészt tehetetlenek a kalózkiadásokkal és a letöltő hálózatokkal szemben. Aki illegális zenét akar, az Kínában is megszerezheti, még ha ott nemcsak szerzői jogi, hanem politikai törvényeket is sért ezzel.
