A szerző szerint a gyógyszeripar gerillamódszereket alkalmaz, az orvosok megvásárolhatók, a betegségekből pedig jókora profit származik. Sok olyan orvosra bukkant, aki gyógyszerészeti cégek jóvoltából évente 300 ezer dollárhoz (63 millió forinthoz) jut.

Az a nagyobbik baj, hogy a páciens nem azt a szert kapja, amelyik a legmegfelelőbb számára, hanem amelyiknek a népszerűsítésére az érintett orvos elkötelezte magát. A gyógyszergyárak költségvetésében a kutatásra fordítható összeg gyakorlatilag egybemosódik a marketingkiadásokkal. Az orvosok, akik valóságos lobbitevékenységet folytatnak egy-egy gyógyszergyárnak, nem kifejezetten e véleményformálásért kapják a "juttatást". A meghívások előadókörútra, kongresszusokra azonban igen szép bevételt hoznak - csak éppen nehezen leplezhetők le - véli Weiss. Ő maga a gyógyszeripar belső irányelveire is rábukkant, innen tudja, hogy gyakran a továbbképzés címszó takarja a luxusutakat. Mellesleg az egészségügyben a továbbképzés gyakorlatilag a gyógyszeripar kezében van. Azt persze elismeri, hogy az egyetemek és más intézmények büdzséje igen szűkös, ezért rászorulnak a gyógyszergyárak támogatásra, ám ezt nem tekinti mentségnek. A megoldást abban látná, ha a politika lépne, s egyre több független, vagyis állami finanszírozású kutatásra lenne lehetőség. Weiss nem tart attól, hogy a gyógyszeripar marketingtevékenységének korlátozása a kutatás visszaszorulásával járna: az igazi innováció szerinte nem a tőkeerős nagy gyáraktól, hanem a kisebb biotechnológiai cégektől indul.

Weiss példaként említi a Bayer vérzéscsillapítóját; ismeretei szerint már a nyolcvanas évektől kezdve tudott, hogy a Trasylol kockázata igen nagy. Mégis évtizedeken át maradt a piacon és körülbelül 10 ezer áldozata volt. Tavaly kivonták a forgalomból, de a Bayert soha senki nem vonta felelősségre.

A megvádolt orvosok közül az elmúlt napokban többen kérték ki maguknak a gyanúsítást. Christoph Zielinski professzor, ismert rákspecialista például utalt arra, hogy Ausztria nem sok gyógyszert fedezett eddig fel, s kizárólag az együttműködés a gyógyszergyárakkal teszi lehetővé, hogy az új preparátumok egyáltalán eljussanak Ausztriába, s a klinikai tanulmányok révén a betegek kapjanak belőlük. A szakma nevében Thomas Szekeres egyetemi docens, a Bécsi Orvosi Kamara magyar származású alelnöke éppúgy tiltakozott, mint az országos és bécsi kamarai elnök, Walter Dorner. Utóbbi egyszerűen kikérte magának, hogy céhe tagjait csak úgy általánosítva korruptnak nevezzék.