Egyes konzervatívok vissza akarnak térni az alapokhoz, azzal érvelve, hogy George W. Bush elnök a kormányzat kiterjesztésével és az állami költekezés fokozásával elhagyta a konzervatív elveket. Mások éppen ellentétes következtetésre jutnak, arra figyelmeztetve, hogy a republikánusok túlságosan szűk választói bázist szólítottak meg, és hogy a pártnak újra el kell döntenie, hogy mi álljon a konzervativizmus fókuszában, kivált olyan időkben, amikor a választókat jobban foglalkoztatják a munkahelyek és az egészségügyi ellátás kérdései, mint az abortusz és a melegjogok.

A vita egy ideje már megosztja a veterán konzervatív vezetőket, a mozgalmat modernizálni szándékozó fiatalabb konzervatív közírók és gondolkodók nemzedékét és a republikánus párti tisztviselőket, akik igyekeznek befolyásos erővé válni most, hogy a Bush-kormányzat lezárulásával egyszer csak vezető nélkül marad a párt.

"Mindenki elkedvetlenedett és kiábrándult, ám egyszersmind tettre kész", mondta Richard A. Viguerie, a konzervatívok postai szórócédulás kampányának egyik úttörője, aki azt akarja, hogy a konzervatívok ne támogassanak tovább egy olyan pártot, amelyik - szavai szerint - elárulta őket, hanem inkább kezdjenek báziscsoportokat alakítani.

Lee Edwards, aki a Heritage Alapítványnál a konzervatív mozgalom történetével foglalkozik, azt mondta, a konzervatív vezetőkkel a választások óta folytatott találkozókon körvonalazódik az a közmegegyezés, hogy a republikánusoknak ártott a konzervatív elvektől való eltávolodás, és hogy a vallásos konzervatívok, a gazdasági konzervatívok és az erős katonaságpárti konzervatívok - úgy tűnik - felismerik: a hatalom visszaszerzése érdekében össze kell fogniuk.

"Nem az a lényeg, hogy a gazdasági kérdéseket hangsúlyozzuk-e, vagy a társadalmi kérdéseket", mondta Edwards. "Az a teendőnk, hogy térjünk vissza ahhoz, amit Ronald Reagan tett, és hozzunk össze egy koalíciót."

Más republikánusok ebben nem olyan biztosak. Rámutatnak arra, hogy a párt hol mindenütt veszített ebben a hónapban - a veszteségek kiterjedtek az egész északkeletre és a nyugati partra, a Nagy Tavak államaira, több nyugati államra és még olyan hagyományosan republikánus államokra is, mint Virginia, Észak-Karolina és Indiana -, és azt mondták, hogy a pártnak sürgősen tágítania kell a megszólítottak körét.

John Weaver, aki eredetileg John McCain szenátor elnökjelölti kampányának fő stratégiai irányítója volt, mielőtt a 2007. júliusi felfordulás2 idején távozott volna, figyelmeztetett arra, hogy az országon keresztül söprő demográfiai változások közepette a republikánusok többé nem engedhetik meg, hogy úgy tekintsenek rájuk, mint - szavai szerint - "dühös fehér emberek pártjára".

Erélyesen megkérdőjelezte azt az előfeltevést, hogy az idén a republikánusok azért veszítettek, mert nem voltak eléggé konzervatívok. "Még mindig jobbközép ország vagyunk, de a mutató közelebb van a középhez, mint a jobbszélhez", mondta Weaver. "És nekünk azokat az embereket kell megszólítanunk, akik végső soron eldöntik a választásokat".

James Greer, a Republikánus Párt floridai elnöke, aki egyike az esélyes jelölteknek az országos pártvezetői posztra, arra szólított fel, hogy helyezzenek kisebb hangsúlyt bizonyos társadalmi kérdésekre és nagyobbat a gazdasági kérdésekre, amelyekre szerinte szélesebb kör fogékony.

"Azt gondolom, hogy válaszolnunk kell a konzervatívok által feltett kérdésekre: ťMég mindig az én pártom-e ez a családi értékeket tekintve? Még mindig az én pártom-e a vallásos hit dolgában?Ť", mondta Mr. Greer. "Feleljünk ezekre a kérdésekre, feleljünk határozott igennel. De aztán lépjünk tovább. És kezdjünk az amerikaiak számára fontos kérdésekről beszélni: a gazdaságról, a munkalehetőségekről és az oktatásról."

Grover Norquist, az Americans for Tax Reform (Amerikaiak az adóreformért) elnöke, azzal intézte el a republikánusok balra tolódását szorgalmazó felhívásokat, hogy ilyenek követték az 1964-es, az 1976-os és az 1992-es republikánus választási vereséget is. A konzervativizmus felfrissítésére - például a globális felmelegedés komolyabban vételére - szólító hangokat pedig lényegében a párt balra tolására tett álcázott kísérletnek minősítette. "Ezeket vígan mellőzni fogják", mondta Mr. Norquist.

Több konzervatív vezető elmondta a vele készített interjúban, mennyire bátorítóan hat rájuk, hogy van egy konzervatív politikusi gárda, amelyre számíthatnak a következő években. Ennek kapcsán olyan neveket említettek, mint Bobby Jindal louisianai kormányzó, Mark Sanford, dél-karolinai kormányzó, Mike Pence indianai képviselő és Jim DeMint dél-karolinai szenátor - valamint Sarah Palin alaszkai kormányzó, akit McCain az alelnökjelöltjének választott ki, ami sok konzervatív társadalmi felfogású emberből óriási lelkesedést váltott ki mind a vezetők, mind a bázis szintjén.

Bizonyos törésvonalak máris megmutatkoztak a Republikánus Kormányzók Szövetségének pénteken itt befejeződött konferenciáján. (...)

Elhangzott egy olyan, óvatosan és tisztelettudóan előadott megjegyzés is, hogy a republikánusoknak nem lehet minden kérdésre ma is "Ronald Reagan" a válaszuk, amikor elveszítik a fiatal szavazók túlnyomó többségét, akik az ő elnöksége idején gyerekek voltak vagy még meg sem születtek. (...)

1 A republikánus kormányzók konferenciája Miamiban 2008. november közepén.

2 Weaver a politikai és pénzügyi viták miatt távozott McCain kampánystábjából .

(Az eredeti cikk 2008. november 17-én jelent meg a New York Times hasábjain)