A száműzetésben élő tibetiek több száz képviselője gyűlt össze az indiai Dharamszalában, ahol mától egy héten át vitatják meg a mozgalom stratégiáját a kínai fennhatóságú Tibet önállóságának elérése érdekében. A gyűlést maga a dalai láma kezdeményezte, beismerve, hogy nem hozott eredményt az utóbbi két évtized megegyezést kereső politikája Pekinggel Tibet "érdemi autonómiájáról". Immár nem lát reményt, hogy tárgyalások révén engedményeket érjenek el Kínától.

Az előzetes közlés szerint a dalai láma nem vesz részt a tanácskozáson, hogy ezzel is elősegítse "a szabad és őszinte vitát", azaz ne befolyásolja a hozzászólókat saját eddigi, az autonómiát békés úton képviselő nézetével, amiért Nobel békedíjat is kapott.

A dalai láma, aki a kínai megszállás elleni felkelés leverése, 1959 óta maga is száműzetésben él az indiai Dharamszalában, s azóta sem látogathatott haza, immár 73 éves, s augusztus óta kétszer is kórházba került, környezete szerint "a félig nyugdíjba vonulás" gondolatával foglalkozik. Ez az "önnyugdíjazás" a megfigyelők szerint nem jelentené a lemondást (mert ilyet nem is tehetne) a tibetiek szellemi vezetőjének tisztéről, hiszen azt a reinkarnációval örökölte meg, ám a politika irányításától háttérbe vonulna, s ezzel szabad utat nyitna a Tibet sorsát, jövőjét szolgáló egyéb elképzelések érvényesítésének.

A száműzött tibeti parlament elnöke, T. T. Karma Chophel az AFP-nek nyilatkozva azt mondta, hogy "Őszentsége életkora tette sürgetővé a helyzet felülvizsgálatát, hiszen a tárgyalások Kínával zsákutcába jutottak, ami miatt fokozódik az elégedetlenség a fiatalok körében". Az AP hírügynökség szerint a 30 ezer főre becsült Tibeti Ifjúsági Kongresszusban és a Diákok a Szabad Tibetért mozgalomban különösen erős az a nézet, hogy az autonómia helyett immár a függetlenséget kell követelni. (Nem világos, hogy a független Tibet alatt mekkora területet is értenek. Hiszen a Tibetben élő mintegy hatmillió kínai egyharmada a jelenlegi autonóm tartomány területén kívül él. Az 1959-es felkelés évfordulójakor, márciusban kirobbant zavargások néhány környező nyugati tartományt is érintettek.) Az évtizedek óta a legfontosabb tanácskozásnak tekintett ülésén azonban csak ajánlásokat fogalmazhat meg, a döntéseket utóbb a száműzött kormánynak kell meghoznia. Samdhong Rinpoche miniszterelnök, aki a dalai lámától eltérően jelen lesz a tanácskozáson, közölte, hogy "mi a hallgató szerepét töltjük be, és nagyon nyitottak leszünk az emberek véleményére".

Peking és a dalai láma képviselőinek legutóbbi tárgyalása november első hetében volt, egyébként a kilencedik 2002 óta. Kínai illetékes a találkozó után a kudarcért a felelősséget a másik félre hárította, s mintegy figyelmeztetve a készülő dharamszalai tanácskozást hangoztatta, hogy Kína és ezzel a Lhásza központú Tibeti Autonóm Tartomány területi integritásának módosítása semmiképpen sem jöhet szóba. Mire tegnap Dharamszalában közölték, hogy a tárgyaláson átadott terv a tibetiek autonómiaigényeit a kínai alkotmány keretei között vázolta fel.

A márciusi incidensekért - amelyek Peking szerint 18, a száműzött kormány szerint viszont 200 halálos áldozatot követelt - a kínai vezetés "a dalai lámát és klikkjét" vádolta, hogy meg akarták zavarni az olimpia légkörét, témát kínálva a nemzetközi médiának.

Kína egyébként is hálátlannak tartja az ellenzéki tibetiek, akik nem hajlandók beismerni, hogy az egykor rendkívül elmaradott, a lámáknak gyűjtögető koldusok területén látványos gazdasági és oktatási fejlődés következett be, a pekingi központi kormányzat beruházásainak köszönhetően. Dharamszalából viszont azzal válaszolnak, hogy a fejlődés, így a vasútvonal immár Lhaszáig a kínaiak betelepülésével párosul, összhatásában visszaszorítja a tibietiek kulturális és vallási hagyományainak ápolását, sőt a pekingi intézkedések korlátozzák, időnként börtönbüntetéssel is a lámák tevékenységét.