A világ eme második leghosszabb olajvezetéke rengeteg pénzt hozott Azerbajdzsánnak, mely évek óta a leggyorsabban növekedő gazdaság: 2007-ben 26 százalékkal bővült. Az IMF szerint az ország GDP-je az idén 53,2 milliárd dollár lesz - 2004-ben még 8,6 milliárd dollár volt.

A helyzet mégsem ilyen rózsás. - Azerbajdzsán lassan nem tudja felhasználni a pénzeket, nem tudnak mit kezdeni a 30 százalékos inflációval. Nincs szükségük hatalmas gázeladásra - figyelmeztet Bayer Mihály, Nabucco-nagykövet. Ilham Aliyev elnök vezetésével arra koncentrál az azeri gazdaság, hogy amíg van olaj (a mérések szerint 2025-ig lesz elég), addig építse ki a nem olajra épülő gazdaság stabil alapjait.

Az olaj után a gáz az, amiből Azerbajdzsán megalapozhatja a jövőjét. 2007 fordulópontot jelentett: a hatalmas Shah Deniz mező elkezdte táplálni a dél-kaukázusi vezetéket, ami a BTC mellett fut Törökországba. Miután az ország negyven évig függött az orosz gázimporttól, önellátóvá vált. Murat Hejdarov, az állami olajcég, a Socar egyik tanácsadója szerint az önellátás mellett az európai piacok meghódítása az azeri gázstratégia másik pillére.

Eközben a nyolc és fél milliós Azerbajdzsán szeretné megőrizni jó kapcsolatát mind Oroszországgal, mind az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal. Ezt a készséget azonban nem mindenki vagy nem a megfelelő időben értékeli.

Dick Cheney amerikai alelnök a nyári grúz-orosz konfliktus után gyorsan Bakuba utazott. A brit Guardian szerint Washingtonban az az érzés uralkodott el, hogy a Kaszpi-térség "elveszett". Deák András Györgyöt, a Magyar Külügyi Intézet főmunkatársát idézve Azerbajdzsánnak "rosszul jött" a grúziai konfliktus, mert reflektorfénybe kerültek a térség etnikai konfliktusai. A karabahi terület visszaszerzéséhez Baku ugyanis éppen a hagyományosan örménybarát Moszkvától remélhet csak áldást.