Nicaragua, zárt kapun belül
Las Torresben, a nicaraguai főváros, Managua egyik szegénynegyedében ötkor végzünk a munkával. Ideiglenes rendelőnkben, egy nyomorúságos kis - betonból készült - templomocskában, fémládákba gyűjtjük a gyógyszert, kötszert, és behordjuk a kisbuszunkba. Öt perc múlva a három német orvosból (az egyik én vagyok), és az öt helyi segítőnkből álló kis csapat már hazafelé rázkódik a hepehupás földúton.
Ám mi Alejandróval, asszisztensemmel a főúton átszállunk egy buszra. Az Egyesült Államokból származó, rozoga járgány négy cordobáért, 35 forintért egy óra alatt elvisz a Hospital Psico Socialba. Ez Alejandro másodállásának színhelye. Itt ügyel minden második éjjel, havonta 15-ször, persze hétvégeken is. Ápolja a tehetetlenebbeket, lefürdeti, öltözteti, eteti, gyógyszerezi őket, 12 órán át vigyáz rájuk: 130 dollárt kap, ugyanannyit, amennyit nappal a német segélyszervezetünktől. Nem sok, a 15 éve dolgozó diplomás szakápoló száz dollárt fizet az albérletért, százat meg a két gyereke után. De legalább van munkája.
Illegálisan vagyok itt, Alejandro egyszerűen becsempészett a zárt elmegyógyintézetbe. Talán bejuthattam volna hivatalosan is, de az bizonytalan, hosszadalmas bürokratikus procedúra lett volna, és főleg akkor nem láthattam volna "alulnézetből" a kórházat.
Az őrök lazán beengedik a "gringót" - itt minden fehér bőrű észak-amerikai -, pláne, hogy még "medico" is. Persze Alejandro a belépőm igazi záloga. Bent a trükkje egyszerű: elkerüli az orvosokat - nem nehéz, egyet sem láttam hat után.
Ezek után már nem nehéz bent, a "mély vízben" néha fotózom a betegeket. Végig szorosan kísér két ápoló, vigyáznak rám. Senki se bánt. Cigit kunyerálnának (nem dohányzom), mások a fényképezőgépemre kíváncsiak. Egy tagbaszakadt, drogos férfi (a szegények kábszerét, az egy-két dollárért árult cracket, a kokain hulladékát szívta) büszkén mutogatja tetoválását, egy nagy keblű meztelen nőt.
Végtelenül nyomasztó hely. A 45 ágyas pavilon, bár kívülről tetszetős, rendezett, átriumos épület, belül istálló és börtön "keresztezésére" emlékeztető, hatalmas hodály. Ól jellegét erősíti, hogy a termet derékmagasságú, málló vakolatú falak osztják hat-nyolc ágyas részlegekre. Így minden átlátható. Az egyik nyitott ólban zuhanyozók, és két, ülőke nélküli vécécsésze. Nem is értem, hogy tavaly hogyan akaszthatta fel magát a tusolóra egy férfi.
A félhomályban néhány neoncső pislákol. Rozsdás sodronyos ágyak, nem mindegyiken van matrac, ezért néha kettesével fekszenek a férfiak. Ágynemű sehol. Illetve egy mégis akadt: egy szellemileg retardált férfit tiszta lepedőbe csavartak. Ő viszont guruló hordágyon fekszik, neki csak az jutott. Többen a földön alszanak, az egyik férfi meztelenül. Senkit sem zavar, a trópusokon meleg van. A többieken tiszta egyenpizsama, naponta cserélik.
Az egyik falon televízió, most kikapcsolva. Elvileg reggel nyolctól este nyolcig megy, de Alejandro elárulta, hogy ha egyesek agresszívabbak, senki sem nézhet tévét.
Más semmi: a hiányos ágyakon kívül nem láttam egyetlen tárgyat, használati eszközt, bármit, ami arra utalna, hogy itt emberek élik mindennapjaikat. Ki néhány hetet-hónapot, ki hosszú éveket. Egyetlen örömük: nappal néhány órára kimehetnek az udvarra.
A női pavilon valamivel emberibb, apró, négyágyas kórtermekből áll. A nővér épp a rácsos ablakon át adja be a vacsorát, egy péksüteményt. Műanyag vödörből tejeskávét mér.
Az ápolók kalitkájában számozott poharacskákba gyógyszereket adagolnak. Nyolcfajtát számoltam össze, de Jaime szerint, mint minden kórházban, itt is kevés a gyógyszer. Rossz a labor, kicsi az eszközpark. Igazából csak az agyi elektromos hullámok regisztrálására használt EEG-jük van. Röntgenre, CT-re, konzíliumba, más kórházakba szállítják a betegeket.
Minden létező pszichiátriai kór előfordul, sok a veleszületetten szellemileg károsodott, de akad baleset következtében vagy más okból leépült ember is. Mind egy rakáson.
Verekedés? Ritkán. Ilyenkor leszíjazzák, benyugtatózzák a beteget, és beteszik egy igazi fallal körülvett, apró, rácsos szobába, a dühöngőbe. Bent embrionális helyzetben összekuporodva, mozdulatlanul fekszik valaki. Legalább nincs hálós ágy, és elektrosokkot sem használnak.
Orvos mikor látja őket? Kilenctől tízig ott rendelnek a pszichiáterek. minden pavilonban van egy kis rendelő. A rezidensek, kezdő orvosok négyóránként benéznek, és ha baj van, persze máskor is. Ilyen hát "alulnézetben" a Hospital Psico Social - az öt és fél milliós Nicaragua egyetlen pszichiátriai fekvőbeteg-intézete.
Megerősödtek a sandinisták
Daniel Ortega elnök sandinista frontja meggyőző sikert ért el az országos helyhatósági választásokon vasárnap, igen kiélezett belpolitikai légkörben. A még nem végleges adatok szerint a 146 körzetből 91-ben nyert sandinista jelölt. Minthogy eleddig 54 polgármesterük volt, az eredmény első látásra azt jelzi, hogy a nicaraguai politika csúcsára 16 év után visszatért Ortega mostani elnökségének két éve tömegtámogatás erősödését hozta. (A Somoza-diktatúrát 1979-ben megdöntő Sandinista Felszabadítási Front, s így Ortega 1990-ig volt hatalmon, amikor demokratikus választásokon alulmaradt.)
Az ellenzék szerint viszont Ortega pártja csalásnak és megfélemlítésnek köszönheti az eredményt. Miután a katolikus egyház is kifogást emelt, a választási bizottság bejelentette, hogy a fővárosban Manguában újraszámolják a voksokat, ahol a sandinisták jelöltje, a háromszoros világbajnok exbokszoló, Alexis Argüello kis különbséggel győzött a liberális Eduardo Montealegre előtt. Az újraszámolás ígérete sem tudta azonban csillapítani az utcai összecsapásokat a sandinisták és a liberális ellenzékiek között. (O. L. Gy.)
